Agrártudományi Egyetem rektori tanácsának jegyzőkönyvei, 1956-1957
1957. május 10.
- 5 kiindulásai a felsőoktatási intézmények voltak. Meg egy kicsit körülnéztünk a világban is. Az elméleti, alapvető kutatások bázisa mindenütt az egyetemek és a felsőoktatási intézmények tanszékei. Nálunk egy kicsit túlméretezték a kutatóintézeti hálózatot és nem tudtunk kellő anyagi erőt befektetni a tanszékek olyan méretű fejlesztésében, hogy ott szellemi értékeket képviselő kutatás is kibontakohhassék. Most azonban változott a helyzet. Ez az első lépés, főként az alapvető elméleti kutatások egyetemre kerülése a fontos. A mi egyetemi tanszékeink együtt és egészében sokkal nagyobb erőt képviselnek, mint egy-egy kutató intézetben az a néhány személy, akik nem is tudják felölelni az összes tudományágakat, amit itt az egyetemen együtt megtalálunk. Használjuk is ki ezt a lehetőséget marxista módon, mert ez szinten autómatikusan vezet előre bennünket azon az utón, amelyről előbb volt szó, hogy az első lépést a gyakornokok biztosításával megtettük. Mi ezen az utón haladva, minél jobban meg akarjuk valósítani, hogy a mezőgazdasági tudományos kutatás elméleti művelésének bázisa az Agrártudományi Egyetem legyen. Azt hiszem ez igen szép dolog és ezért harcolni a legszebb feladat az oktatómunka telje sitése mellett. Rektor: Nagyon köszönöm Heckenast elvtárs tájékoztatását, ami egyúttal egyetemünk tudománypolitikájának rendkívül értékes, vezető tükrévé vált. Ennek rengeteg pszihológiai és egyéb vonatkozása is van. Részletekbe nem bocsátkozom, annak ellenére, hogy igen örülök annak, hogy a Rektori Tanácsülés az eredeti tárgysorozattól tulajdonképpen eltérően ugyan-, de azért mert Horn elvtárs félreértette Szekeres professzor javaslatát - felszínre vetődött itt a rektori tanácsülésen, a rektori tanácsülések lennedő munkájának, leendő tárgyalási szempontjának, leendő témáinak egy gyönyörű szép példája. Nagyon szépen kérem a Rektori Tanács minden egyes tagját: ezen az utón előre, minél bátrabban, minél nagyobb lelkesedéssel, minél nagyobb odaadással. Befejezésül annyitj Heckenast elvtárshoz kapcsolódva: hol volna meg másutt az a lehetőség a magunk területét kivéve, mint az Agrártudományi Egyetem keretében, hogy a marxista-leninista dialektikus materializmus kutatási módszerét ennyire szerencsésen és céltudatosan, ennyire eredményesen hasznosíthassuk. Horn prof.: Nagyon ör^ül annak, hogy a kutatással kapcsolatos változásokról éppen a minisztérium képviselőjétől hall. Mindig bosszantotta, hogy az Egyetem, a maga nagy szellemi kapacitásával hátrább áll, mint egyes kutató intézetek. Egy nyomorult kísérletet nem tudtunk beállítani a mi tangazdaságainkban, ugyanakkor, amikor egy kísérleti intézetnek, ott van Herceghalom. Szomorúan látta, hogy milyen lehetőségek mellett megyünk el kihasználatlanul. A legpregnánsabb dolog, hogy sok vonatkozásban ott tartunk, hogy rendkívül nehéz dolog a tudományt megvédeni a szűklátókörű specialistáktól. Kihoznak olyan eredményt, amelynél a szintézis nem történt meg. Ha engem, mint szakembert megkérdeznek ajánlom-e, akkor kénytelen vagyok olyan kapitalista elmélethez visszatérni, hogy ha én gazdálkodnék,akkor vájjon merném-e csinálni vagy nem. ?
