Agrártudományi Egyetem Tanácsának jegyzőkönyvei, 1971
1971. május 14.
Hr.Tőzsér János A hallgatók-oktatók kapcsolatánál előrehaladás tapasztalható. Nem egyértelműen elfogadott a karon és az egész egyetemen sem, hogy a hivatalos tanrendi tevékenységen túl van még az oktatóknak további tevékenysége is a hallgatók felé. Megítélése szerint ez az oktatók egy részénél úgy jelentkezik, hogy többen egyéb vonatkozásban is több munkát vállalnak, mint az átlag. Nem adminisztrativ eszközökkel kell előrehaladást teremteni. Megfigyelhető a hallgatóknál un. törzsgárda, amely jár órákra is ós a rendezvényeken is jelen van. Általában ez a legjobbaknál figyelhető meg. Hogyan tudunk javitani: A feladatoknak megfelelően szükséges az ifjúságnak segiteni, módszerbeni segítséget kell adni, de tartalmi kapcsolatot is kell teremteni, és hogy ez az eddigi sok kezdeményezés ellenére sem jött létre, nemcsak az ifjúság hibája, magunk is hibásak vagyunk. Rr.Soós Pál A hallgatókkal sok mindent szeretnénk végeztetni a szabad időben, de mennyi idő áll a hallgató rendelkezésére? Ha az általában közepes képességű tanuló kevés munkával is el tudja végezni az egyetemet, vájjon akkor megérdemli az intézmény, hogy egyetemnek nevezzük? Régebben tanulni kellett állandóan - ez viszont az általános műveltség rovására ment. A megmaradó kis időt a hallgatók érdekében alaposan meg kell szervezni. A helyzet másutt is nehéz, pl. Körmenden is a helyi pártbizottság és az ifjúság közösen próbálnak változtatni a problémákon. Mikecz elvtárssal egyetértek abban, hogy a szaktárgyak keretében az ideológiai oktatást koordináljuk. Ezt azonban nem lehet előirni az oktatóknak, ez képesség kérdése is, azonban az oktató saját maga is sokat tehet fejlődése érdekében - továbbképzés utján. Most próbálkozunk a gépész karon azzal, hogy megalakítjuk az Agrártudományi Egyesület szekcióit. Az oktatók egyesületi munkát fognak végezni 15-2o diákkal, ahol szakmai program folyik és ezt a munkát az oktató két helyen is el tudja számolni, mint oktatói és mint egyesületi munkát. 8-9 oktatót bizunk meg