Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1997
1997. június 18.
2 f 4 jelentéktelen. A méhészet szakma megtanulására iskolarendszerű képzés hiányában eddig, csak autodidakta módon volt lehetőség. Ezen módon a tanulási idő nagyon hosszú, és konzerválódik a hagyományos-, nem elég termelékeny technológia. Erre bizonyíték, hogy a méhészetek többsége hobby-, vagy mellékfoglalkozású-, illetve a vállalkozásban működtetettek száma országosan nem éri el az ezret. A méhészet oktatására jelenleg, csak alap és középfokon van lehetőség, de ezek is iskolarendszeren kívüliek. Felsőfokú képzés nincs. Ennek következményeként méhész értelmiség nem tudott kialakulni. Jellemző, hogy az agrárkamara szervezésében felállított szaktanácsadó testületben országosan egy méhész szaktanácsadó sincs, illetve az újonnan megindult Ph. D képzésben egyes vizsgabizottságok összeállítása rendkívüli nehézségeket okoz, mivel a határterületen működő minősített oktatók, kutatók bevonására van minduntalan szükség egy-egy vizsga sikeres lebonyolítása érdekében. Ezen a helyzeten változtatna hosszabb távon a méhészeti szakirány bevezetése Egyetemünkön. Nyelveket tudó-, méhészetből diploma tervet író-, olyan szakemberek kerülhetnének ki Egyetemünkről, akik néhány éven belül utánpótlási bázisát jelenthetnék a kutatásnak-, az oktatásnak-, és a szaktanácsadásnak, megemlítve azt is, hogy az igazán elkötelezettek igen rövid idő alatt csak méhészetből élő vállakozók lehetnek. Erre bizonyíték, hogy ma országosan 12 fő olyan előadót tart nyilván a Magyar Méhészek Egyesülete, akik a gyakorló méhészek számára előadásképesek. Ebből 4 fő a GATE Állattani és Ökológiai Tanszékének kötelékéből került ki az elmúlt 9 év során. O Elő és kimeneti feltételei: A méhészeti szakirányt az a hallgató választhatja, aki teljesítette az agrármérnökképzés első négy szemeszterét. Az a hallgató, aki ezen időszak "A" tárgyaiból az ötödik szemeszter kezdetére halasztott vizsgával rendelkezik, a szakirányt nem választhatja.
