Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1989-1990
1990. február 26.
13 Szervezeti A terna cime A témavezető °? ter besz. dologi egyseg neve e;pt Földm. és Növ^n^ter_- mes_zj:ést_v Tansjsék. Főbb szántóföldi Dr.Szabó növények fejlődé- Miklós sének és termés- alakító tényezőinek vizsgálata vetés- forgós tartamkísérletben 12 88 A téma ismertetése* A Földművelés és Növénytermesztéstani Tanszék nogygombosi kísérleti terén 1986-tól vizsgáljuk adott növényi sorrend mellett az előveteményhatást, a talaj fizikai állapota és a tápanyagellátás összefüggéseit borsó, szója, oszd búza, t. árpa, cukorrépa és kukorica növényekkel. A te*tC£iakisériét 2,5 ba-on, négy ismétlésben 48 parcellán folyik. Az eddigi alapkísérlet kibővült talajmüvelési kezeléssel, amely sekély, forgatás nélküli, ill. mély, forgatásos művelést tartalmaz. Ezzel párhuzamosan az optimális műtrágyázás mellett csökkentett adogú, ill. műtrágya nélküli parcellákat- is vizsgáltunk. Eredmények 1989-ben: A talajművelési kezelés kukorica, őszi búza, borsó és napraforgó növényekkel folyt. Az optimális műtrágya adag mellett a talajművelési kezelések között szignifikáns különbség nem volt. Az 50 %-kal csökkentett dózisnál a kukorica és a napraforgó termése a forgatás nélküli művelésben csökkent. Ennél az adagnál az őszi búza és a borsó termését egyik talajművelési eljárás sem befolyásolta szignifikánsan. Műtrágyázás nélkül, sekélyművelés esetén, minden növénynél terméscsökkenés következett be, különösen a kukorica és napraforgónál. Forgatásos művelésnél az őszi búza és a napraforgó termése csak kismértékben - ök#nómiailag elfogadhatóan - csökkent. A vetésforgó kísérletben, az adott növényi sorrenddel vizsgáltuk a talaj mechanikai ellenállását és az agronómiái szerkezetet. A talaj penetrációs ellenállása a §-10 cm-es rétegben legkedvezőbb a kukorica és a cukorrépa parcellákon volt, míg a legnagyobb értéket az ősz#-búza után mélyük, ehhez hasonlóan alakult a borsó és a tavaszi árpa talaja is. Ez a tendencia megmaradt a 10-20 és a 20-30 cm-es rétegben, míg a 30 cm alatt kiegyenlítődést tapasztaltunk. A különböző elővetemények után készített“ magágy agronómia! szerkezetét vizsgálva a cukorrépa után kaptuk a legkedvezőbb rögfrakció arányt, míg"a kukorica és borsó után 20-30 %-kal több porfrakciót, ill'. 40 %-kal több 5 cm-nél nagyobb rögöt mértünk. A kísérlet folytatásával, az egész évben rendelkezésre álló oktatási bemutató fenntartása mellett, választ keresünk arra, hogy változó feltételek és igények esetén egy növényi sorrend az agrotechnikai kombinációkkal ■'milyen, eddig kevésbé kiaknázott lehetőségeket hordoz. A már eddig megismert összefüggések is fokozzák o különböző -környezetbe- kerülő növény- termesztés alkalmazkodását, rugalmasságát.
