Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1983-1984
1984. június 25.
- 9 Ezek a kutatóteamek lehetnek egy intézményen belüli, vagy intézetközi interdiszciplináris munkaközösségek. Ma az eredményesség tehát döntően attól függ, hogy milyen szervező erő van egy-egy főfeladatot koordináló intézményben, vagyis nem a tudományos nagyságok köré csoportosuló tanítványok - a klasszikus tudományos iskolák - hoznak az agrártudományokban átütő sikert, hanem a jól szervezett kutató-teamek, közvetlen gyakorlati orientáltsággal. /Ezzel természetesen nem tagadjuk az iskolateremtő tudományos felkészítés jelentőségét,'. 9 Az anyagi elismerés a kutatópályán is többnyire a beosztástól függ és kevésbé a szakmai, anyagi felelősségtől. A tudományos dolgozók anyagi érdekeltsége erősen eltolódott a szerződéses kutatások irányába, amelyek elsősorban fejlesztési, ill. tudományos szolgáltatási feladatok. Ilyen szerződést, ill. szerződéseket csak a közvetlen gyakorlati kapcsolatban állók tudnak kötni. A rendkivül nagy adóterhek miatt a vállalatok nem szivesen kötnek az intézményekkel hosszutávu szerződést, leszükitik megrendelésüket személyre szóló megbízásokra. A kutatási programok költségvetési forrása lassan csak a bérre és \ a fenntartásra lesz elegendő, ami erősen visszavetheti az agrárágazat fejlesztését megalapozó kutatásokat. A kezdő agrárértelmiség helyzete az oktatásban és a kutatásban a legsúlyosabb. Itt minimálisan 5-6 év szükséges a követelmények teljesítéséhez, rendkivül alacsony jövedelmi színvonalon, de még ez után is kezdőnek számit. Megközelitően csak lo éves gyakorlat után kerülhet oJyn jövedelmi helyzetbe, amikor már az elhivatottságon kivül a pályán maradás indokoltságát anyagi tényezők is megerősítik. Ezt az állapotot az alapkutatásban foglalkoztatottak erre az időre sem érik e'1, ha estik nem kapcsolódnak olyan kutatóteamekhez, amelyek képesek fejlesztési feladatokra vállalkozni.
