Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1983-1984
1984. június 25.
BEVEZETÉS A magyar agrárkutatás fejlődéstörténetének szerves része, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a földvédelem, valamint az erdő- és fagazdaság fejlesztése. Ez a fundamentális egy- beforrottság azért állítható nagy biztonsággal, mert az agrárágazatban az oktatás és a kutatás között mélyen gyökerező kapcsolatrend áll fenn, s a hazai agrárértelmiség ennek talaján készül fel a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kibontakoztatására, a sokrétű agrártermelés folyamatos korszerűsítésére . A Magyar Szocialista Munkáspárt következetes agrárpolitikájának eredményeképpen megvalósulhatott a hazai agrártermelés nagyméretű - az ország történetében példátlan - fejlődése. A hetvenes évek második felében, a mezőgazdasági nagyüzemek és az agrárágazatba tartozó más vállalatok termelésbővítése is többé-kevésbé kimerítette az extenziv fejlesztés leheőtésgeit. Az egész élelmiszertermelés a fazgadasággal együtt az 198o- as évek köszöbén eljutott abba a fejlődési fázisba, amikor a továbbképzés a legújabb és legkorszerűbb kutatás, fejlesztési eredmények felhasználása nélkül nagy nehézségbe ütközik, ami rendkívül nagy felhatjó erőt képvisel a szellemi termékek keresletében, s igényes felkészítést követel mind a kutatásban, mind pedig az alkotó és fogadó- készséget kifejlesztő oktatásban. A kor ismeret gazdasági kihívásainak tükrében uj dimenziókat kap a tudomány és ennek funkciója, ezért többnyire az egész világon, de különösen Európában a nemzeti tudománypolitikák átértékelés alatt állnak. A hazai tudománypolitikában is olyan változásokat kell eszközölni, amelyek megteremtik a gazdasági kibontakozás feltételeit, a gazdasági fellendülés tartós alapjait.
