Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1966-1967
1967. január 27.
- 12 Ezek a kollégiumok ffr^egéBB Egyetemé, bár a gépészek gyakorlatilag meg nincsenek benne. Ilyen szempontból nézve a t»V-ea irányzatot,a kollégista! kérdést ez egy kicsit behatárolja. Ameddig az egész benépesítést nem zárjuk le, addig teljes beállottadéról nem lehet beszélni. Ez nem zárja ki azt, hogy fet-ban ne fejlődhessék kollégiummá. Ezt a tervet a Gépészmérnöki Kar- is megtárgyalja. Jelenleg kettő, de lehet, hogy három Karról lesz szó, mire ez az egész kialakul. Szükség van a Karoknál külön diákotthoni tanácsra, másként nehezen tudja elképzelni, hogy ez a munka e meghatározott módon folyat#. A követelményszintet illetően nem lehetnek jószivüek. Nem ismeretlen a felső állami és pártvezetés rendelkezése, mely szerint a minőségi munkß&sfe-«- szakaszába kell lépnie az agrármérnök^ képzés területén is. Nem létszámnövelésről van szó, háncsa inkább csökkentésről, szakmailag, politikailag megfelelőbb embereket kell adni a népgazdaságnak. A hallgatóktól a minimum szint megkövetelő zéaére^vazi^aüksóg. A hallgatók megbízása nevelő tevékenységgel, ezt nagyon meg keli gondolni. A maga részről azokkal ért egyet, akik ezt a tevékenységet a diákönkormanyzati tevékenység keretében kívánják hagyni. Nem vitatja, hogy kiváló hallgatóink nagyon nagy szolgálatokat tehetnek bizonyos csoportok munkájának összetartásában. Gárdos László gazdasági fuigazgató: A tervezetben meg kell határozni, hogy a központi diákotthon szabályzatáról van szó. Követelményszintnek a felállítása szükséges. Kérir=hagaf-ne r szletezzük, hogy vezető gondnok, «ragy helyettes gondnok, hanem gazdasági csoport vagy részlegvezető elnevezést használjunk. dr.özop Ivan egyetemi tanar: A 14. pont elvi problémát vet fel. A kollégiumban az információ megadása a fontos feladat. Ezt hallgatóra nem lehet bizni, mivel nem tud többet adni mint amennyivel dr. Kiss Albert egyetemi tanar. ^reliter:
