Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1964-1965

1965. április 23.

A vizsga formáját csak akkor célszera változtatni, ha azzal a hallgató fejlődését segitjiik elő. Prieger elvt&rs felszólalásával Kapcsolatban:a szünetnek a be­osztásit külön javaslatként nem hoztam, ez egy egyszer^ elhatá­rozás Kérdése. Úgy gondolom, a jövő esztendőben ezt a Kari ve­zetés meg fogja valósítani, mind a hallgatóság, mind a vezetés szempontjából helyes intézKedés lenne. A tanulmányi fegyelem szilárdításával Kapcsolatban valóban volt egy olyan mari Tanácsülési határozat, nogy aki három tárgyból utóvizsgát kénytelen tenni azt zárjuk xi a L'iákotthonból. Ez az intézkedés a gyakorlatban túlságosán szigorúnak és a nelyi Kö­rülményeket is figyelembe véve szinte végrehajIhatatlannak bizo­nyult. Szék nem mind haszontalan, buta emberek. Öokszor két esz­tendőt vagy még többet kint dolgozott a gyakorlatban, azután jött ide, az elméleti ismeretei eléggé feledésbe menteK, egy idő múl­va ezt pótolni tudja. Ha kizárjuk a diákotthonból, olyan körül­mények közé dobjux, ahol ő tanulni nem tud és a kieső időt nem tudja pótolni. Évközben ez úgy néz ki, hogy gyakorlatilag nem helyes. Vannak olyan esetek, amiKor kénytelenek vagyunk adminiszt rativ eszközökkel hatni. Rudnay elvtárs szerint a fakultativ nyelvoktatásban a III. és IV. éven mutatkozik a leghagyobb érdeklődés. Meglepő számomra, hogy a német nyelv iránt van viszonylag a legnagyobb érdeklődés. A hallgatok figyelmét fel kellene hivni, az angol nyelv tanulása sokkal fontosabb és lényegesebb lenne, nagyobb a hatótávolsága, a német nyelv eléggé közép-Európara korlátozódik, mellyel kevés­bé boldogul, mint az angollal. A nyelvtudás egyre csökken, egy- ra kevesebben beszélik a fiatalok. Az alapokat nagyon jól meg lehetne teremteni itt az Egyetemen. Javaslatot kellene tenni a második idegen nyelv bevezetésére. Dobó elvt&rs említette a konzultációs helyzetek voltát. Heten- .<ént kétszer tudtak konzultálni. matematika oktatása jelentő­sen megjavult a iparon, dicséret illeti Dobó elvtársat ezen a té­ren. hagy lászló elvtars felszólalásával Kapcsolatban a hallgatóknak a szelektálása, nagyon fontos probléma, mindaddig, amig csak ál­tál anosságban beszélünk róla, addig roppant egyszerűnek latszik. Rendkivül komplikált a kérdés akkor, amikor az illető egyénre, hallgatóra, aki szelektálásra kerül, kerül a sor. Akkor egy cso­mó emberi problémával állunk szemben, mely kihat a hallgatónak és hozzátartozóinak az egész életére. Az se mindig törvényszerű, hogy akinek már az elején nehézségei vannak a tanulásban, hogy abból feltétlenül csak rossz szakember lehet. Erre egészen el­lenkező példák is vannak. Ezt nem lehet számokhoz kötni, meg kell nézni a körülményeket, ismerni kell a hallgatót, nem a sza­moknak a tükrében kell nézni az összefüggést amikor arról kell dönteni, hogy maradhat, vagy távoznia kell. A szelekcióra az I. és II. évfolyamon törekszünk. Voltak olyan nézetek is, hogy a Kémiai Tanszék munkájával problémák vannak, hogy ennyi és ennyi hallgató bukott meg. Amikor a hallgatók jelentős része gyengébb volt, a mostani III. és IV. évre ez vonatkozik, akkor megbuk­tattunk hallgatókat. Most azonban jobb az anyag és az intenzi­tással arra törekszünk, hogy minél szorgalmasabban dolgozzanak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom