Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1964-1965
1964. december 22.
- 8 Somogyi elvtárs A kollégiummal kapcsolatban elmondja, hogy általában a látogatások alkalmával mindig olyan szobát fognak ki, ahol éppen akkor rendetlenség van. Az emlitett lovas szobában is nagyon sokszor van rend, s kivételes esetekben meg lehet őket érteni, hiszen korán reggel gyakorolni mennek, s amikor visszajönnek sfehaiük kell órára* Rácz Elemér Az önkormányzat problémájához szól hozzá, s elmondja hogy az alapszervezeti vezetőségnek van egy diákköri reszortfelelőse is és ezek a nevelőtanárokkal, igazgatókkal együtt önkormányzatot képeznek. A hallgatóknak 85 %-a lakik diákotthonban és ezek is végzik a Kisz-munkát, hiszen a környéken lakókra nem lehet számitani az utazás miatt, és sok esetben fegyelmezetlenek is* Elmondja továbbá, hogy a kollégiumban a Kisz-csoportvezetők vesznek részt az önkormányzat munkájában. Az évfolyamok elhelyezésével kapcsolatban megemliti, hogy nagyon helyes az egy évfolyamosokat és egy csoportbelieket egy szobába helyezni, mert többször előfordult, hogy alsóbbéves került a felsőévesekhez, de nem tapasztaltuk, hogy a felsősök segítettek volna nekik valamiben is, sőt csak negativ eredmények voltak. Dr. Penyigey Dénes Elmondja, hogy a diákotthonok nagyon szépek, korszerűek és ezzel éppen azt akarják elérni, hogy a hallgatók igényesebbek legyenek, hiszen a fejlődésnek egyik fő motorja az igény. Továbbá helyesli Cselőtei elvtárs véleményét a nő-kérdéssel kapcsolatban, hiszen tapasztalni lehet, hogy általános agronómusnak nem felelnek meg végzős leányaink. Tehát ezért gondoskodni kell megfelelő mezőgazdasági elhelyezkedési területükről, ezért nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy már hallgatókorükban felkeltsük figyelmüket pl. a baromfivezető, agrokémia stb. területeken való irányításra. Majd felkéri Pecznik elvtársat, hogy adja meg a válaszokat. Pecznik Elvtárs: Évről-évre beszámolunk a diákköri nevelőmunkáról, s egyre kevesebb probléma mutatkozik. Ezzel kapcsolatban az is nagymértékben érezteti hatását, hogy hallgatóink nem kerültek ki Besnyőre, valamint a Tessedikbe, hanem itt helyben lehetnek. A nők elhelyezkedésének kérdésével kapcsolatban Cselőtei elvtárs javaslatát jónak tartja, s egy bizottság vizsgálja meg e kérdést. Ezekután Pecznik elvtárs rátér a 3.napirendi pontra: a beiskolázás cékitüzésére. Elmondja, hogy örvendetes tény hogy egyetemünk iránt megnőtt az érdeklődés. Azonban a beiskolázási módsamek, illetve annak högy középiskolákba mennjünk agitálni, nem sok értelme van és ennek ellenére mégis el ékeli végezni ezt a munkát, mert nem tudtunk közös
