Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar kari tanácsának jegyzőkönyvei, 1961-1962
1961.december 21.
- 7 Most előfordul, hogy valaki műszaki és biológiai tárgyakkal foglalkozik, de a túlterhelés miatt nem tud alaposan belemélyedni ezekbe a tárgyakba. Az olyan tárgyakat, amelyeket a háLlgatók megfelelően elsajátítani nem tudnak, szabad idejükben sajátítsák el. Őrizzük meg hallgatóinkat, mert azok fiatalok, könnyelműek. Egyrészt arra kell törekednünk, hogy növeljük a vizsgakövetelményeket, a hallgatók minél több időt fordítsanak a tanulásra és kevesebb idejük maradjon kitöltetlen. A hallgatók nem panaszkodhatnak, nincsenek nagyon megnyomorgatva, megkövetelhetjük, hogy vizsgán jól tudjanak. A hallgatóságot be kell kapcsolni a tanszéki munkába. Igaz, hogy ez a hallgatónak nehézséget jelent, de még nagyobb nehézség hárul a tanárokra. Viszont igy remény van arra, hogy jobb szakembereket tudunk kiképezni. Különben egyetértenék azzal, hogy pl az első 2 év után - Vágsellyei elvtárssal egyetértve - az összes alapozó tárgyakat lezárni egy vizsgával és diplomaterv védéssel fejezni be. ^em tartom kizár tnak, hogy ilyen oktatási idővel kiváló szakembereket képezzünk. Egyre nélkülözhetetlenebb lesz a szakemberképzés. Heicmann elvtárs: Az első 2 év lezárásához kapcsolódok. Vleményem szorosan összefügg Magyari elvtárs vélemépyével. A diákok az év folyamán nem készülnek, csak a vizsgák előtt tanulnak. Ha a vizsgák számát csökkentjük, ez azt jelenti, hogy a hallgatók még ennyit sem fognak tanulni. A hallgatókat íiem tanítottuk meg egyetemi nívónak megfelelően tanulni. Megkívánjuk tőlük a házi feladatokat, amelyekkel órákat töltenek el, sokszor feleslegesen, mert nem tudják feladatukat pontosan elkészíteni, rosszul oldják meg és elvettük tőlük a sok időt. Szerintem erre semmi szükség nincs. Inkább szakcikkek olvasásával foglalkoznának, amiből sokkal többet tanulna tnak. Egyik előadáson felhívtam a hallgatók figyelmét egyes szakcikkekre, és mikor legközelebb számonkértem tőlük, kiderült, hogy nincs idejük ezzel foglalkozni. Ennyire ne terheljük túl a haligatókat. Ha az uj oktatási formát bevezetjük és az óraszámot megtartjuk, akkor nagyjából a feladatokat meg tudják oldani. Jó lenne, ha géptanból a gyakorlati részt lerövidítenénk, mert sok elavult dologgal foglalkozunk. Bortudszki professzor nyomdokait keliéne követnünk. Az óraszámot adjuk meg a tanszékeknek és próbáljuk igy megoldani a problémát. A mezőgazdasági technikában sok uj gép jött a közeimült-