Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar kari tanácsának jegyzőkönyvei, 1957-1958
1957. szeptember 30.
ni alapokát már tudják a hallgatók, kiegészítésre van csak szükség. Véleménye szerint, bármennyire meg is vannak terhelve a hallgatók, legalább a környező országok nyelvéből egyet kötelezővé lehetne tenni, fordítási készség elnyerése céljából. Kürthy Imre rkeotori hivatal vezetője: Erről az egész kérdésről nem szükséges most dönteni, csak arról, nogy ebben az évben milyen legyen Ka tanítás. A következő évekre az akadémiákkal kooperációban kell dön- ■teni. dr,Bálint Andor egyetemi tanár, dékán: Jelen tanévben adva van az orosz nyelv tanulása, a többi nyelv fakultativ.A jövő tanévben pedig ezt egységesen az Akadémiákkal kell határozni. Eerend József egyetemi docens: Dókán elvtárs beszámolójában említette azt a világméretű krízist, amely az ifjúságnál jelentkezik. A kérdés megoldáséra nálunk megalakult a gyermek- és k ifjúságvédelmi tanács, amelynek elnöke a minisztertanács elnökének első helyettese. Az ag- rárifjuságot senki nem képviseli ebben a szervezetben. Hívja fel a Kari Tanács a szakoktatási főosztályt, hogy a paraszt és agárértelmi- segi ifjúság képviseletére jelöljön ki képviselőt. Tóth Mihály szakszervezeti elnök: Dékán elvtárs beszámolójában célzott egymá*s megértésére és még több dologra, ami azonban nem áll tisztán előttünk. Úgy érzik, itt az ideje, hogy a Kari Tanács bizonyos tájékoztatásokat kapjon. Az egyetemi oktatógárda komoly megokolását akarja hallani az egyetem átszervezésének. Értelmiségi vonalon önálló munkát kifejtő oktatók világosan akarnak látni, hogy a maguk munkáját is bele tudják dolgozni az egész nagy egyetemi probléma megoldásába. Egye részek elszórva kerülnek megoldásra, a különböző intézkedésekben nem látja az összefüggést. Az egyetemi oktatók szeretnék azért is átlátni a szervezési intézkedések egy részét, hogy a később megoldandó problémákkal kapcsolatban elmondhassák a maguk véleményét. dr.Bálint Andor e^yetemi tanár, dékán: Az agrárfelsőoktatással kapcsolatban az elmúlt evben két igen súlyos szemrehányás vetődött fel. Az egyik az akadémiák felé, hogy három év alatt nem lehet mezőgazdasági szakembereket képezni. A másikat a specialista képzéssel kapcsolatban velünk szemben hangoztatták. 1953-ban megkezdték az általános képzés biztosítását a három karon, de ez sem szüntette meg a kritikát, ami az egyetemet érte. A gyakorlatban mindenki mindenfelé dolgozott. Az agronómusok közül nagyon kevesen kerültek képesítésüknek megfelelő beosztásba. Ezeken a kritikákon alapultak a hozott intézkedések. Az akadémiai oktatás felemelését tűztek ki célul és az egyetemen a szakosítás hibáinak felszámolását sürgetik. Az egyetemen nincs két ember,aki az ötödév problémájáról egyformán vélekednék, egy év alatt nem is lehet eredményeket elérni. Az ötödévesek szakosítása jobb lett volna, ha ötéves programmba illeszkedik be, de azt, hogy az akadémiákon végző legjobb hallgatóknak is lehetősége nyíljék specializálódásra, mégis csak ebben a formában lehet csak megoldani. A szakosodásnak jelenlegi formáját a gyakorlatban igen hosszú éveken keresztül támadták és hogy az akadémiákat támadták, ez alakította ki a jelenlegi formát. Ezen lehet még vitatkozni. A tantervben az egyes tárgyak óraszámán lehetne még csiszolni. Ennek meg is lesz a illetősége. Célsze- rü-e az ötödéves szakosítás? Szerinte célszerű, de nem lehet kivánni, hogy mindenki célszerűnek lássa. Ez a keret magas nivóju oktatást biztosíthat. A specialisták elhelyezkedése a mi tervgazdaságunkban öt évre előre nem látható. Egy évre előre még talán igen. Felvetődött az, hogy a négy év elegendő-e a felsőfokú szakemberképzésre? Ez biztosan elég. Azt hiszi, hogy az oktatókat nemcsak ezek a dolgok,hanem
