Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar kari tanácsának jegyzőkönyvei, 1957-1958

1957. szeptember 30.

- 3 ­verseny megmarad közöttünk, ebben mi előnyökkel rendelkezünk, ami hosszú időre biztosítja számunkra az oktatás színvonalán a vezető szerepet. Egyúttal gondolnunk kell arra is, hogy az akadémiák szá­mára az oktatói utánpótlást mi biztosítsuk. § Hallgatóinkat a tényleges adatok alapján, az eredmények és hibák egy­forma feltárásával kell arra nevelni, hogy valóban a szocializmus rendszerének hivévé váljanak. Nagyon jelentős az egyetemi munka és a hallgatók szakmai-politikai ne­velésének szempontjából az, hogy a tanszékvezetők hogyan választják meg munkatársaikat és velük szemben milyen politikai és szakmai kí­vánságokkal lépnek fel. A gyakorlatok során kerül az egyetemi okta­tás a hallgatókkal kapcsolatba és itt a nevelés lehetősége igen nagy. A hallgatókkal való foglalkozások egy epizódját szeretném elmondani: A belső tenyészkertben bemutatták a hallgatóknak a kukorica hibridi­záció sémáját. Az egyik hallgató - egy leány - megjegyezte: ő ezt nem hiszi, mert csak azt hiszi el amit lát. Hát istent hiszi-e, - kérdez­ik te az oktató - oh az egészen más... Ilyen nevelési problémák is fel- f merülnek. A hallgatók nevelése során a példamutatás rendkívül jelen­tős és rendkívül fontos. Beszélgessünk velük sokat, hogy megoldhatat­lan problémáikban támogatásra találjanak. Az egyetem oktatóinak szellemű tükröződik a hallgatók magatartásában is. Általában az ifjúságnál - az egész világ ifjúságánál - igen sok probléma vetődik fel és figyelhető meg. A fiatalság talán a maga jö­vőjét nem érzi teljesen biztosítottnak. Sok esetben találkozunk a "carpe diem'* élvvel, minél többet követeljünk az élettől, és nem tö­rekszünk feltétlenül többet adni a társadalomnak. Nálunk is jelent­keznek ezek a problémák. Általános alapelvként nekünk a legkomolyabb igényekkel kell fellépni. A hibákon változtatni kell és én azt kérem, hogy az Egyetem hivatali szerveivel együtt szorosan tartsuk magunkat a tanulmányi fegyelem szabályaihoz es ne legyünk liberálisok a külön­böző mulasztások esetén, mert rendet és fegyelmet kell az egyetemen teremteni. A mulasztások nem engedhetők meg, hiszen az állam súlyos # anyagi és egyéb nehézségeket vállal. Ebben a munkában működjünk együtt a legszorosabban a dékáni hivatallal. Reális igényekkel lépjünk fel a gazdasági részleg felé is. Kérjük a munka minél teljesebb biztosítását, azonban számoljunk azokkal a lehetőségekkel is, amelyekkel ezek a szer­vek rendelkeznek. Befejezésül azt szeretném hangsúlyozni és kérni, hogy az egyetemen az előadásokon, tanszékeken, laboratóriumban, hivatalokban segitsük elő a munkát, azonban össze kell ezt hangolni és akkor lesz eredményes, ha a legteljesebb összefogás érvényesül. Ehhez kivánom a legszorosabb megértést és együttműködést. Dr, Kolbai Károly egyetemi tanár, rektor: Nagy örömmel hallgattam Bá­lint Andor dékán elvtársat, őszinte szerettei és egyetakarással, köl­csönös egyetértésben tudnánk dolgozni. Hogy ebben a vonatkozásban mun­kánk még kívánnivalót hagy hátra, ne csodáljuk, rendkívül nehéz viszo­nyok között indultunk, regeteg akadály és rengeteg félreértés neheze­dik sokszor szinte kibirhatatlan súlyával ránk. Ha azonban azokat az elveket tartjuk szemelőtt, melyek részben Bálint elvtárs megnyitójában hangzottak felénk, részben az utóbbi időknek hasonló megnyilvánulásai, azt hiszem a nehezén túl vagyunk. Végtelenül sajnálom, hogy most még ott kell tartanom, ahol annak idején februárban elkezdtem, még mindig azt kell mondanom, hogy bizonyos vonalak lehiggadása, letisztulása még mindig nem fejeződött be. Kérek az elvtársaktól türelmet, arról meg lehet mindenki győződve, hogy amire szerény erőmből telik, a legnagyobb megértéssel, körültekintéssel próbálom munkálni azt a teljes konszoli­dáció érdekében. Ez vonatkozik a miliő, a környezetünk, illetve annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom