Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar kari tanácsának jegyzőkönyvei, 1957-1958
1957. december 23.
9 2. napirendi pont: Kádermunka kérdései. dr. Bálint Andor egyetemi tanár, dékán: A múlt hetekben az egyetemen az át csoportosítással kapcsolatban sok objektiv nehézséggel kellett megküzdeni. Ezen a téren pozitiv es negativ tapasztalatai vannak. Fo- zitiv pl. az, hogy az akadémiák ezt az egész átcsoportosítást elég nagy elégedetlenséggel fogadták. Pl. Keszthelyen azt kérdézték, igaz-e, hogy a tanszékvezető kiválasztja a legjobb embert, az marad, a többit ők kapják? A végén rádöbbentek, hogy mégsincs igy. Hiszen az a cél, hogy most, mikor az akadémiai oktatási időt felemelték, és az egyetemi létszámot pedig lecsökkentették, az akadémiák munkája és oktatási is feltétlenül megerősödjék. Ezért volt, hogy sok jő oktatót is át kellett adni, mint pl. Gerencsér Vilmost is, aki nem tudta sokáig megérteni, hogy neki miért kell menni, mit nem végzett jól itt. Ezúttal felhívja a tanszékvezetők figyelmet, hogy nemcsak a hallgatókat kell arra nevelni, hogy az egyetem után ki kell menni vidékre, hanem az oktatókat is. Most egyesek éppen olyan nehéznek találták azt, hogy elmenjenek Magyaróvárra vagy máshová, mint nemrégiben azt, hogy kijöjjenek Gödöllőre oktatni. Vannak tanszékek, ahol a kevés utipénz- ből is tudnak átadni, olyan keveset utaztak ki a hallgatók gyakorlatának ellenőrzésére. I Általános volt, hogy a dékánt és a személyzetit szidták, hogy el kell menni. Erre az a tanácsa, hogy a tanszékvezetők beszéljék meg az oktatókkal, hogy a létszámot csökkenteni kell, a határozatot vege kell hajtani, s ne hagyják az utolsó percre a döntést, amit azután már a központi szervek végeznek. A pozitiv tapasztalat után egy negatívum, hogy egyesek felsőbb szervekhez fordulnak segítségét, mint pl. Friszter Szani&zló, volt az IM-ben hogy egy kandidátust az utcára tesznek ki, pedig Keszthelyen van hely számára. Gerl Árpád is elment a Miniszteri Titkárságra és lakáshelyzetével kapcsolatban olyan dolgokat állított, ami nem felel meg a valóságnak. - • } 1957» első felében megkapták az oktatók ká/derlapjaikat, s mégsem tudják, hogy vezetőiknek mi a véleményük rőlük, FI. Fásztor Edit esete, aki csak a felmondáskor tudta meg, hogy a tanszékvezetője nincs vele megelégedve.' Szerinte az oktatók munkáját elősegítené, ha a vezetők nyíltan mondanák* meg az oktatóknak véleményüket. Bizonytalanságban az oktatók sem tudnak a hallgatókkal foglalkozni. Egy-egy jutalom osztásánál hivják fel a figyelmet bizonyos visszásságokra, ne várjanak a racionalizálásig. Vannak káros elnézések, mint jpl. Sebestyén Márta esetében, akinek már régen fegyelmit kellett volna kapnia, és áthelyezéssel ment el mégis. , A kádermu^kával kapcsolatban véleménye, hogy ennek a lényege: a hozzá beosztott emberek szakmái továbbfejlődése terén milyen előrehaladást tesznek meg és ezekkel egyes tanszékvezetők hogy vannak megelégedve*, és ezekkel semmiféle liberalizmust nem szabad megengedni. Velük szemben igényesnek kell lenni. A most megadott létszámkereten kivül más változtatásra nincs'kilátás. A jelenlegi csökkenést a hallgatói létszám csökkenése okozta.* Javasolja, hogy más .tanszéken is vezessék be azt a szokást, ami az ő tanszékén van, hogy 1-1 értekezleten mindig egy-egy oktatót vitassanak meg. A tanszéken az első ő maga volt. Azonkívül vitassák meg elsősorban, hogy hogyan oldják meg azokat a feladatokat, Jamiket el kell végezni. Ehhez az offenzivához nem annyi politikai képzettség mint felkészültség kell. Fáter Károly tanszékvezető egy.tanár: Az a kérdése, hogy a tanszéken megüresedett helyekre mikor teheti meg a kinevezési javaslatot?-V 9
