Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola tanácsának jegyzőkönyvei, 1954-1955

1954. december 6.

I- 2 7. / A tétellapok vagy kérdések húzása helyett célszerűbb az olyan

vizsgáztatási módszer, ahol á hallgató ott kapja a kérdést és azonnal, vagy rövid gondolkodás után felel, A vizsgának Így szakmai beszélgetés Jellege van /kollokvium/, a ió tanuló es a vizsgáztató szamára élmény, a gyenge hallgató pedig tanul belőle ,

A tétéliánon feladott kérdés nem lehet olyan pontosan körülhatárolt, ebből többször származik félreértés, A feleletnél derül ki, hogy a hallgató esetleg másra készült fel, mint amit a vizsgáztató várt. Ha az Írásban felek ' kérdés kidolgozásánál megakad, nem tud tovább dolgozni, ^zóbeli kérdésnél ezek nem fordulnak elő /kisegítő, rávezető kérdések/. Abból, hogy a kérdés-, hez milyen a hozzáállása, hogyan oldja meg a feladatot a vizsgáz- t ató előtt a felkészültségére, felfogására és egész egyéniségére helyesen lehet következtetni.

Nem használhat meg nem engedett eszközöket és feleletével nem zavarja a többi vizsgázót.

8. / A feladott kérdések számát az szabja meg, hogy a vizsgáztató

reális képet kapjon a hallgató ismereteiről/'

9. / Az elbírálásnál csakis a tárgyból felmutatott szakmai ismereteket szabad figyelembe venni es az alapképzettségtől függetlenül ugyanazokat a követelményeket kell támasztani,

10. / Kívánatos, hogy az eredményt a hallgatók reálisnak, igazgáposnak találják, ezért azt -' szigorlatok kivételével - “célszerű velük közvetlenül a vizsga után közölni, esetleg értékelni. Az* eredmény azonban nem képezheti vita tárgyát a hallgató és a vizsgáztató között.

11. / Minden eszközzel arra kell törekedni, hogy a vizsga nyugodt légkörben follyék le, meg nem engedett eszközök használata eseté/ szigorúan kell eljárni.

Budapest, 1954.-november 29.

Mikecz István adjunktus, mb.tanszékv ;zető.