Az Észak-Magyarország lényegében a Felvidéki Népszava és a Szabad Magyarország jogutódja. A Felvidéki Népszava a Szociáldemokrata Párt, míg a Szabad Magyarország a Magyar Kommunista Párt újságja volt, s az utóbbi 1944. december 6-án jelent meg először. Első felelős szerkesztője Világ Miklós volt. A Magyar Jövő nyomdájában készült lapot kiadóként a MOKAN komité jegyezte és a magyar dolgozó társadalom napilapjának szánták.

A lap 1948. április 1-én magába olvasztotta az Északmagyarországot, április 16-án a Felvidéki Népszavát, majd az év decemberében az Abaúj Népét. A második összeolvadást követően 1948. április 16-tól Északmagyarország, majd Észak-Magyarország címmel jelent meg.

Alcímei között szerepelt a Magyar Dolgozók Pártjának megyei Bizottságának lapja (1950-1951), Az MDP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Pártbizottságának lapja (1951-1956), majd az 1956-os forradalom és szabadságharc után a Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei Bizottsága lapja (1957. július 5.).

Megalakuláskor a lap mindössze 2 oldalas (1 lap) volt, később 4, az ötvenes években 6, 1969-től 8 oldalon jelent meg. Az ötvenes években az Észak-Magyarország, hasonlóan a többi megyei laphoz a központi lapokat másolta.

Az Észak-Magyarország később „a központi politikát”, de annak helyi jellegét igyekezett hangsúlyozni. Mindemellett teret kaptak a helyi, megyei eseményekről való tudósítások, beszámolók. A külpolitika részletes taglalása is visszaszorult, helyette rövid nemzetközi összefoglalók kaptak helyet. A rendszerváltoztatás előtti korszakában megesett, hogy százezer példányban nyomták, s akkor is a legsikeresebb megyei napilapok között tartották számon.

Az Észak-Magyarország fontos szerepet játszik a helyi közvélemény tájékoztatásában, a megye immár 16 oldalas napilapjaként folyamatosan beszámol az itt élők mindennapjairól.