Kis János, a későbbi püspök-költő és a fiatalon elhunyt Németh László kezdeményezésére — a magyar kollégiumi kultúra történetében az elsők között — 1790-ben a soproni Magyar Társaság a soproni lyceum keretei között. Bessenyei, Kármán, Péczeli, Révai és Baróti Szabó hatása, de talán konkrét ösztönzésként az 1790-es országgyűlésen elhangzott kívánalmak egy nemzeti akadémia létesítése iránt: mindez együttesen hathatott közre néhány nagyot álmodó licista ifjú szívében, amikor létrehozták egyesületüket. Az 1793-as társasági törvények két csoportra osztották a tagságot: a rendes (munkás) tagok dolgozatokat hozhattak, bírálhattak és tisztségekre választhatók voltak; a rendkívüli vagy hallgató tagok, az „időre társak” csak könyvekből vagy hírlapokból olvashattak fel. Néhány év múlva ún. levelező társakat hívtak meg, méghozzá Kazinczyt, Berzsenyit (aki diákéveiben nem volt a társaság tagja), Virág Benedeket és másokat. Pártfogóik között tarthatták számon Széchényi Ferenc grófot s nemzeti könyvtárunk első őrét, Kultsár Istvánt. Ez az önképzőkör volt a színhelye Döbrentei Gábor első költői próbálkozásainak is, aki 1801-től diákoskodott Sopronban, és a társaság könyvtárosa, majd titkára lett. (Fabiny Imre: Fejezetek a soproni evangélikus líceum történetéből in. Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 49. szám, 1982)

Részletesebben: Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium (bdeg.hu)