Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944. április

a) A hitközség vezetőjének neve és foglalkozása b) A hitközség rabbijának (rabbijainak) neve c) A hitközség valamennyi fizetéssel bíró funkcionáriusának, tisztviselőjének összlétszáma d) A hitközség adófizetőinek száma e) A hitközség lélekszáma f) A hitközség felügyelete alatti intézmények g) A hitközség kebelében működő egyesületek h) A hitközség, intézményei, a területén működő egyesületek anyagi helyzete i) A hitközség tagjainak állami adófizetési kötelezettségei és ezeknek mértéke. Ezekből a levelekből néhány — falusi hitközségektől — felbontatlanul került vissza a budapesti feladóhoz, vagy azzal a megjegyzéssel, hogy a címzett ismeretlen, vagy hogy a levél kézbesíthetetlen, egy küldemény pedig a katonai cenzúrára hivatkozva érkezett vissza. Néhány részletet idézünk ezekből a levelekből, minthogy feladóiknak helyzetére a válaszadás időpontjában (1944. április 10 körül) jellemzőek voltak. így: „Itt Izraelita hitközség nincsen! Vissza!" - megjegyzéssel küldi Budapestre felbontatlanul a Tanács levelét Nyírlövő község postája. A Bereg megyei Dolna községből a levelet a következő, géppel írott, a borítékra ragasztott megjegyzéssel küldik meg a feladónak: „Katonai intézkedésre magyarul írt nyílt lap kézbesíthető. Vissza: Budapest." (Ez a megjegyzés már a korlátozó rendelkezések hatását tükrözi vissza.) A Csík vármegyei Gyergyótölgyesről „Cég megszűnt" megjegyzéssel érkezett vissza felbontatlanul a levél. A máramarosszigeti status quo hitközségtől „Nem kereste" megjegyzéssel küldték vissza a borítékot. A visszaküldött adatszolgáltató ívekhez csatoltan számos levelet találtunk, amelyek vagy egyszerűen közlik, hogy az adatközlésre történt felszólításnak a mellékelt ívek beküldésével eleget tesznek, vagy ezek mellett még utalnak is azokra a körülményekre, amelyek között válaszukat elkészítették. Néhány levél rendkívül súlyos helyzetről számol be. Ezekből néhányat alább közlünk is. Meg kell azonban állapítanunk, hogy még a súlyos helyzetet ecsetelő levelekből sem érződik ki aggodalom a később bekövetkező végső csapásra, a deportációra nézve. Úgy látszik, hogy ezt teljességgel elképzelhetetlennek tartották, bár a környező és a nácik által megszállt országokból már évekkel ezelőtt lehetett hallani rettentő híreket a zsidó lakosság sorsáról. A törvény tiszteletében nevelkedett magyar zsidók a deportálásra még csak nem is gondoltak. Azt hitték, hogy ha a rendeleteket - legyenek azok bármilyen irgalmatlanok is szigorúan megtartják, gáncs őket nem érheti, és életüket megmenthetik. * Előzetes közleményünkkel annak idején (1991) talán sikerült felhívnunk az érdeklődők figyelmét arra, hogy az 1944. áprilisi összeírás eddig nem ismert részletekre kiterjedően mutatja be a magyarországi zsidóság helyzetét. A most mindenki számára hozzáférhetővé váló összeírás részletes elemzése, az adatok tanulmányozása sokaknak a feladata lesz. 18