Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944. április

Landeszman György - Schweitzer József A magyar zsidóság a német megszállás és a deportáció kezdete közötti időszakban (1944. március 19- 1944. május 15) „Seregek Istene, e könnyet is vidd be hatalmas serlegedbe!" (Simon Sámuel Frug, "A serleg", Kosztolányi Dezső fordítása) A címben megjelölt időszakról külön könyvet - dokumentum-gyűjteményt - adott ki Benoschofsky Ilona és Karsai Elek: a Vádirat a nácizmus ellen c. sorozat I. kötetét (Budapest, 1958). Az általunk itt tárgyalandó anyag azonban nem jutott a szerzők kezébe. Korábbi, előzetes ismertetésünktől eltekintve, most első alkalommal kerül a nyilvánosság elé.

1 Egy hatalmas kartonrendszer adatainak kiadását tartalmazza a jelen kötet. Ez a kartonrendszer az 1980-as évek elején iratrendezés közben bukkant fel a Magyar Zsidó Levéltárban. Mit tartalmaznak az álló kartonok? A kép teljességét nem befolyásoló hiányoktól eltekintve, bemutatják a magyar zsidóság három ágazatának, a neológia (az úgynevezett kongresszusi hitközségek), az orthodoxia és a status quo ante országos szervezeteknek kiterjedt intézményrendszerét, ezzel részben hitéletét, s bizonyos tekintetben még anyagi helyzetét is, mégpedig a Magyarország német megszállását (1944. március 19) közvetlenül követő hónapban. Akkor tehát, amikor ez a hatalmas hitközségi szervezet még fennállott, s bizonyos mértékig működésben is volt, bár tevékenysége éppen a megszállás következményeként - a zsidóságra naponta zúduló rendelet-áradat mind szigorúbb tilalmai folytán - egyre nehezebbé vált. A jelen kötetben a rendelkezésünkre álló kartonrendszer anyagát fogjuk bemutatni, a magyarországi vidéki hitközségeket, amelyek 1944. május 15 és július első napjai között drámai gyorsasággal, alig több mint hat hét alatt omlottak össze a deportálások következtében, valamint a fővárosi hitközségeket, úgy, ahogyan az adatfelvétel időpontjában voltak, tekintet nélkül a következő néhány hónapban, a nyilas uralom alatt őket ért személyi, anyagi és szervezeti veszteségekre. A magyar főváros, Budapest területén abban az időben három, illetve négy hitközség helyezkedett el. A budapesti orthodox hitközség, a pesti neológ, a budai neológ és a kőbányai (Budapest egyik kerülete) neológ hitközség. Ezek a hitközségek, minthogy az 1944 nyár eleji nagy deportálás a fővárost nem érintette, túlélték a vidéki zsidóság pusztulását, s nagy vérveszteségeket majd 1944. október 15 után, az úgynevezett nyilas uralom alatt szenvedtek. 1 Az itt következő tanulmány érdemi része korábban már megjelent az Évkönyv 1985-1991 c. kötetben (Budapest: Országos Rabbiképző Intézet, 1991), pp. 85-150. Angol változata: Josef Schweitzer - György Landeszman, „Hungárián Jews in the Period between Nazi Occupation and the Beginning of Deportation (19th March, 1944 - 15th May, 1944)", in: Remembering for the Future. Papers to Be Presented at an International Scholars' Conference to be Held in Oxford, 10-13 July, 1988 (Oxford, etc.: Pergamon Press, 1988), pp. 406-436. Ez a két korábbi közlés tartalmazta számos (pontosan: 113) vidéki hitközség összeírási adatainak rövid összefoglalását is. Alább ezt a korábbi jegyzéket, minthogy a jelen kötetben az összeírási kérdőívek teljes anyagát kiadjuk, mellőzni lehetett. A kartotékot Landeszman György főrabbi, a Magyar Zsidó Levéltár vezetője találta meg és emelte ki a levéltár anyagából feldolgozásra. A tanulmány szövegét annak idején Schweitzer József írta. A most (javítva) újraközölt szöveg Schweitzer József kezéből származik. 11