Kézilabda zöld-fehérben (1985)

Rangadók a Népligetben Derbys im Volkspark

Horváth István edző 1974 óta irányítja az FTC NB l-es férfi kézilabdacsapatát. A korábbi sokszoros válogatott játékos Dékány Rezsőtől vette át a stafétabotot, s hat év alatt a tizenegyedik helyről a másodikra vezette a gárdát. Az 1980- ban kivívott rangos helyezést elért gárdából jelenleg csak Fodor, Csizmadia és Roczó játszik. Olyan nagy egyéniségek hagyták abba vagy távoztak, mint a világválogatott Szilágyi, a sokszoros válogatott Szabadtits, Illés, Tenke, Taga, Kovács, Lettner, Hoffmann. Az eltávozottakat új, sajátnevelésű kézilabdázókkal kellett pótolni, bár más egyesületből is próbált erősíteni a szakosztály, s így került az FTC-be Fábián, valamint Bakos.

— A csapatépítés nem megy zökkenőmentesen sehol, 1984-ben mi is mélyrepülést hajtottunk végre — mondta Horváth István. — Az őszi fordulókban példátlan sérüléshullám is tizedelte a csapatot, végeredményben a tizedik helyen kötöttünk ki,

A nehéz napok, szerencsére, hamarosan elmúltak. Horváth István Németh András személyében segítőt kapott, s ketten — jól kiegészítve egymást — egyre jobb teljesítményre sarkallták a zöld-fehér színekért küzdő játékosokat. A csapat a Duna Kupában a második helyet szerezte meg, a Magyar Népköztársasági Kupában a legjobb négy közé jutott, s megnyerte a Cséfay Kupát.

— A felkészülés az új évadra zavartalan volt. Kemény munka, erőre épülő technika — ez jellemezte az edzéseket. Ami a játékos elemek begyakorlását illeti, erre is igen sok időt fordított a gárda. A cél a védekezés javítása és a gyors támadások megvalósítása volt.

A sok munka végül meghozta az eredményt

István Horváth steht seit 1974 als Trainer an der Spitze der in der I. Liga spielenden Handballmannschaft der Herren des FTC. Er übernahm den Staffelstab von Rezső Dékány, den ehemaligen mehrfachen Auswahlspieler. In sechs Jahren führte er die Mannschaft vom 11. auf den 2. Platz. Von der Garde, die 1 980 diesen rangvollen Platz erkämpfte, sind nur noch Fodor, Csizmadia und Roczó dabei. Solche Größen haben die aktive Laufbahn beendet bzw. sind weggegangen, wie der Weltauswahlspieler Szilágyi, die mehrfachen Auswahlspieler Szabadíts, Illés, Tenke, Taga, Kovács, Lettner, Hoffmann. Die Plätze der Spieler, die sich entfernten, mußten durch Handballer ersetzt werden, die man im eigenen Klub herangezogen hatte. Dabei versuchte man auch, die Fachabteilung durch Spieler aus anderen Vereinen zu stärken, wobei Fábián und Bakos zum FTC gelangten.

„Der Mannschaftsaufbau geht nirgendwo störungsfrei vonstatten. 1984 machten auch wir einen Tiefflug"-erklärte István Horváth. „Bei den Spielen im Herbst hatten wir sehr viele verletzte Spieler zu verzeichnen; im Endergebnis hieß das für uns den 10. Platz."

Die schweren Tage sind glücklicherweise sehr bald vergangen. István Horváth erhielt in der Person von András Németh einen Helfer. Sie beide ergänzen einander ausgezeichnet, wobei sie die Mannschaft zu immer besseren Leistungen bewegten. Die Grün—Weißen sicherten sich beim Donau-Cup den 2. Platz und gelanten beim Cup der Ungarischen Volksrepublik unter die besten Vier. Den Cséfay-Cup wiederum konnten sie gewinnen.

Die Vorbereitung auf die neue Saison war ungestört. Die Trainings kennzeichnete eine harte Arbeit, eine auf Kraft aufbauende Technik. Was das Einstudieren der spielerischen Elemente anbelangt, so verwendete die Garde auch darauf viel Zeit.

„Die konzentrierte Arbeit trug schließlich ihre Früchte" — unterstrich István Horváth. „Die Mannschaft schloß die Frühjahrssaison auf dem 3—4. Platz ab. Was in dieser Zeit am schwersten war? Wir mußten den Spielern ihr Selbstvertrauen zurückgeben und die früher wegen Mißerfolg ins Wanken geratene Mannschaftseinheit wieder herstellen."

Die beste Leistung boten die das Rückgrat der Mannschaft bildenden Spieler Fodor, Fábi12