Kézilabda zöld-fehérben (1985)
Nehéz örökséget vett át az FTC 1982-ben újjáalakult szakosztály-vezetősége. A csapat két évvel korábban minden idők egyik legjobb eredményét érte el az elsőosztályú bajnokságban, de azoknak a játékosoknak a zöme, akik kivívták a sikert, visszavonultak, vagy egyéb okok miatt már nem álltak a későbbiekben a klub rendelkezésére Az új szakosztályvezetésnek tehát feladták a leckét: új csapatot kellett építenie, s át kellett hidalnia az ezzel járó nehézségeket, az átmeneti gyengébb szereplést, a sikerélmény hiánya miatti idegességet. Ma már tudjuk, hogy minden a legjobban sikerült, 1985-re ismét a legjobbak közé került a Ferencváros férfi kézilabdacsapata, büszke lehet magára valamennyi, a zöldfehér színekért küzdő játékos, no és az irányító szakembergárda is. A szakosztály elnöke Keleti Emil (a képen) a két elnökhelyettes Vitéz Mihály és Stiler Ottó, az elnökség tagjai: dr. Pavlik Gábor, Florváth István, Bakos István, a szakosztály vezetője pedig Deák László. Ez a gárda irányítja a munkát, s hogy miképp jutott el a szakosztály a gyenge szintről az 1985-ös élvonalbeli szintre, azt Keleti Emil monológjával az alábbiakban próbáljuk meg felvázolni. „A szakosztályvezetésnek át kellett gondolnia, hogy milyen irányba haladjon. Két alapelvet rögzítettünk: elhatároztuk, hogy a sajátnevelésű sportolókra támaszkodunk, s leszögeztük, hogy a menedzserszemléletű vezetést kiszélesítjük, nem lesz számunkra megoldhatatlan gond. Ein schweres Erbe übernahm die Leitung der 1982 neugegründeten Fachabteilung des FTC. Die Mannschaft hatte zwei Jahre zuvor das beste Ergebnis aller Zeiten in der I. Liga der Meisterschaft erreicht. Die Mehrheit jener Spieler jedoch, die dieses Ergebnis herbeigeführt hatten, war inzwischen zurückgetreten oder stand dem Klub aus anderen Gründen nicht mehr zur Verfügung. Der Leitung der neuen Fachabteilung war damit die Aufgabe erteilt: Es mußte eine neue Mannschaft aufgebaut werden, wobei die damit einhergehenden Schwierigkeiten — vorübergehend schwaches Spiel, fehlendes Erfolgserlebnis und deswegen Nervosität — zu überwinden waren. Heute wissen wir bereits, daß alles bestens gelang. Bis 1985 gelangte der FTC erneut unter die besten Handballmannschaften. Darauf können alle grün-weißen Spieler sowie die anleitende Expertengarde stolz sein. Emil Keleti ist Vorsitzender der Fachabteilung, als seine beiden Stellvertreter fungieren Mihály Vitéz und Ottó Stiler; Vorstandsmitglieder wiederum sind: Dr. Gábor Pavlik, István Horváth, István Bakos; die Aufgabe des Leiters der Fachabteilung erfüllt László Deák. Dieses Team leitet die Arbeit an. Auf diese Weise gelangte die Fachabteilung von der schwachen Leistung zu dem 1985 erzielten Spitzenniveau. Im folgenden versucht Emil Keleti (am Bild) diesen Weg kurz zu beschreiben: Die Leitung der Fachabteilung mußte sich darüber klar werden, in welche Richtung sie voranschreiten wollte. Wir fixierten zwei grundlegende Dinge: Wir faßten den Beschluß, uns auf Spieler zu stützen, die in unserem Klub herangezogen wurden; weiter legten wir fest, die mit einer Managerauffassung arbeitende Leitung zu erweitern; so wird es unsererseits keine unlösbaren Probleme geben. Was die fachliche Arbeit anbelangt, so haben wir neben Trainer István Horváth als Helfer Sándor Németh angestellt, wobei sich dieses Duo ausgezeichnet bewährt hat. Die beiden Experten ergänzten einander und konnten effektiver als früher arbeiten. Somit gelang es, die Tätigkeit des Heranziehens des Nachwuchses besser zu überblicken. 9
