A Fradi 2000. bajnoki mérkőzése (1983. szeptember 10.)
A 3000. bajnoki mérkőzése 1083. szeptember 10. Népstadion mSAS FERENCVÁROS „Becsüljék meg a mezt, amiben játszanak...” Az FTC 2000. bajnoki mérkőzésén az ünnepélyes kezdőrúgást a klub egyik legendás játékosa, a 75. évében járó Toldi Géza végzi. Beszélgetésünk alkalmával elhangzott mondatai valamennyi fradistához szóltak. — Géza bácsi, végeztél már kezdőrúgást? — Dániában már kezdődött mérkőzés az én labdaindításomból, sőt néhány öregfiúk találkozón is végeztem kezdőrúgást, dehát ez lesz az igazi . . . Óriási megtiszteltetésnek tartom és az egészről csak a meghatottság hangján beszélhetek. Ez a 2000. bajnoki mérkőzés egy olyan ünnepe a klubnak amely minden fradistát büszkeséggel tölthet el. És ezen az ünnepen én indítom el a labdát! Nagyon köszönöm a klub vezetőinek ezt a gesztust, ezzel kimondhatatlan örömet szereztek. — Toldi Géza sok-sok bajnoki mérkőzésen szerepelt a Ferencváros csapatában. Melyik bajnoki találkozóra emlékszel a legszívesebben? — Nekem mindig nagy boldogságot jelentett, ha zöld-fehér mezben a pályára léphettem. A harmincas években volt egy Ferenc- város-Vasas mérkőzés, azon nagyon jól ment a játék, s talán ez most azért is jutott eszembe, mert a kétezrediket is a piros—kékek ellen játszuk. — Emlékezetes gólod? — Egyszer a Bocskainak rúgtam egy e- lékezetes tizenegyes gólt. Ha kimara I elúszott volna a bajnokság. Bevágtam ... Na meg az újpestieknek is rúgtam egy emlékezetes gólt, de a labda a szakadt hálón „kibújt" és a bíró nem adta meg. Úgy látta, hogy mellément és kirúgást ítélt. Hű, de bosszús voltam, a méregtől majdnem sírtam! — Sírtál-e örömedben? — Hát nem örömemben, hanem a meghatottságtól a búoaúmeecsmen. Ahogy játékostársaimmal a pálya közepén álltam, s búcsúztattak potyogtak a könnyeim. De a játékostársak is elérzékenyültek ... Nagyon jó barátok játszottak a Fradiban, összetartás volt közöttünk, szerettük, becsültük egymást. A 2000. meccs ünnepi fényében a mai fiataloktól azt szeretném kérni, hogy becsüljék a mezt, amiben játszanak, becsüljék egymást és a közönséget — a drága ferencvárosi szurkolótábort. Nekem elhihetitek fiúk — ha szíveteket, telketeket a ferencvárosi győzelemért adjátok, mindent megtesztek a sikerért — értetek is mindent megtesz a közönség. Amikor látják, hogy a zöld mezes fiaik a nemes küzdelemben elfáradnak, tőlük új erőt kaptok. Hej, de sokszor segített bennünket is a közönség, zengett, zúgott a Hajrá Fradi! — és csak azt vettük észre, hogy ettől ismét hevesebben dobbant a szív, s a ziháló tüdőben újra volt elegendő levegő. És a siker máris karnyújtásnyira volt. Szeretett klubomnak ezekből a sikerekből minél többet kívánok, hiszen hírnevünk is mindig erre kötelez. Nekem pedig külön örömet is jelentene, ha a 2000. mérkőzésen — azzal a labdával amit én indítok 90 perces útjára - ferencvárosi győzelem születne.
