FTC-Bp. Honvéd nemzetközi labdarúgótorna, 1980. augusztus 2-3.

tam a várakozásba. Lehet, hogy ha befejezem itt a játékot s haza­megyek, elundulok egy jelentő­sebb szakácsversenyen. Ez utóbbi kijelentésen termé­szetesen mosolygott a „bajusza" alatt. — A játékosok befogadtak? — Úgy érzem, igen. — A kapcsolatod velük? — Jónak mondható. A pályán közös a cél, azért mindenki bele­ad mindent, küzdünk egymásért is. A magánéletben? Az edzések, a meccsek után mindenki megy ha­za s más életet él. Bezárkózik, el­szeparálja magát. Azt hiszem ke­vesen járnak össze, hacsak nem ré­gi a kapcsolat. — Nem unalmas egy idegen országban egyedül? — Ki tudom tölteni az időm. Sokat olvasok, tanulok, van mit lejegyezni az itteni tapasztalatok­ból. Egy évet az angol nyelv tanu­lására fordítok. Az időmből ki­telik, miért ne töltsem hasznosan az üres órákat? — Sokat kell tréningezni? — Időtartamban kevesebbet, mint itthon. Hetven percnél nincs hosszabb foglalkozás. De akkor nincs megállás. . . — Mindenki szorgalmas? — Mindenki tudja a normáját, hogy mennyit kell dolgoznia a pá­lyán ahhoz, hogy a csapatban ma­radhasson. Aki meg még nincs bent, az azért túrja a földet, hogy bekerüljön. így aztán könnyű a dolga az edzőnek, hisz nem azt kell lesnie, ki hol csal le valamit a munkából. — Kocsid van? — Igen. — Ellenséged akad a játékosok között? — Nem hinném. — A volt válogatott középhát­védet sem számítod közéjük, aki­nek a helyén játszol? — Egyáltalán nem. Sohasem éreztette velem, hogy elfoglaltam a posztját. Barátian közeledett, nagyon rendes volt, amikor leült mellém s azt mondta: „Pajtás, te nem vagy hibás semmiért. Ha megragadtál söprögetőben, azt nem a protekciónak köszönheted, hanem saját magadnak. S ha ott hasznára leszel a csapatnak, én is együtt örülök a többiekkel. Gondolom te is így lennél ezzel? Nekem pedig nem marad más, mint a középpályán hasznosítani magam. Mert most ezt kívánja meg a csapat. — Sok a tilalomfa a profi já­tékos előtt? — Nem több, mint nálunk. — Alkoholt például szabad fogyasztani? — Még senkinek sem szóltak, mert egy fogadáson megivott egy j whiskyt vagy egy pohár bort. ; Ezt bárki nyugodtan megteheti. A szakvezetők biztosak abban, j hogy mindenki tud mértéket tar- I tani. Akkor is, ha tálcán kínálja az edző előtt a pincér és akkor is, ha hazamegy és otthon kinyitja a bárszekrényt. — Mennyi a nyári szabadság? — Három hetet kaptam. — Ez idő alatt nem kell ön­szorgalombólfutkározni? — Nem. Én nem tudtam mi itt a szokás, ezért odamentem az ed­zőhöz és megkérdeztem, hogy ha hazamegyek szabadságra, ne fus­sak időnként egy kicsit a liget­ben. Erre azt mondta, hogy a szabadság arra való, hogy pihen­jen, kikapcsolódjon a játékos. Majd ha visszajövünk, lesz részünk bőven a munkában. Öt nap alatt ismét ráhangolódunk a megszo­kott tempóra, utána két hét edző­tábor az NSZK-ban. Ne féljek, ott nem fogok unatkozni. Nos nem is félek. Azzal váltunk el, hogy nemso­kára ismét hazajön. Előbb egy kis szabadságra, később, hogy ismét találkozzon régi klubtársaival az Üllői úton. Augusztusban együtt játszanak majd. Egy pályán, de egymás ellen, az FTC és a Bp. Honvéd közös tornáján. Béres András a Brugge menedzsere Bálint Lászlóval V. S. Novák Dezső Az FTC kétszeres olimpiai bajno­ka, a klub örökös tagja. Júliustól a Ferencváros labdarúgóinak új ed­zője. íme az első nyilatkozat: — Nagyon bízom abban, hogy már az első mérkőzéseken kiala­kul a csapat gerince és a bajnoki találkozókon sikerrel rajtolunk. Most még nem ismerem a sorso­lást, de bízom a jó rajtban. Bí­zom a csapat helytállásában a nemzetközi tornán is. Érzésem szerint a közönség jc focit lát majd a kétnapos tornán. Négy híres és jó játékerejű csapattól ez méltán elvárható. Apropó, közön­ség! Ezúttal is kérem a fradistá- kat, hogy segítsenek. Nem a szo­kásos türelmet kérem, hanem együttérző támogatásukat. Vala­mennyien egyet akarunk: a Fradi ismét élcsapat legyen. Mi ezért dolgozunk. Önöket kérjük, hogy ezért szurkoljanak. Szeretnénk ha az Üllői úti pálya ismét megtelne szurkolókkal, akik a mérkőzések után elégedetten, élményekben gazdagon távoznának. Ne vegyék ezt a hagyományos első edzői nyilatkozatnak. Szívem minden dobbanásával fradista va­gyok, játékosaimmal vágyom a sikerre, a mi ferencvárosi sike­rünkre. Előbb vagy utóbb úgy ér­zem ez bekövetkezik — és akkor nálam boldogabb edző nem lesz a világon. Nagy szavak? Lehet, de így érzek és ilyen érzésekkel kez­dem működésem a Ferencvárosi Torna Clubban. Ott, ahol több mint egy évtizedet töltöttem, mint játékos. Ezért az egyesüle­tért felajánlom szakmai ismere­teimet, lelkesedésemet, fradista szívem minden szeretetét. Csak azt kérem Önöktől, hogy úgy fogadjanak el edzőnek, mint Fradi játékosnak egykoron . . . Komora Imre TECHNIKAI VEZETŐ ,,A Bp. Honvéd és a Ferencváros két élcsapata a hazai mezőny­nek. Jó elgondolásnak tartom, hogy a bajnoki rajtot megelő­zően közös felkészülési tornán ve­gyenek részt — két külföldi ven­déggárda társaságában. Az FC Brugges és az A. C. Beerschot remek képességű profi labdarúgó­kat sorakoztat fel, tehát alkalom nyílik majd egy kis bemelegítésre a Bajnokcsapatok Európa Kupája összecsapásaira is. A piros—fehérektől azt várom, hogy ugyan olyan lelkesedéssel, akarással, lendülettel küzdjenek, mint ahogy az elmúlt bajnoki idényben tették. Be kell bizonyí­tanunk már ezen a tornán is, hogy nem volt véletlen az elsőség ki­harcolása, hogy megalapozott va­lamennyi csapattag tudása. A baj­nokságban a legkevesebb gólt kap­ta együttesünk, szeretném ha ezt a büszke címet ezen a mérkőzés­sorozaton is kivívnánk. A csatár­játékkal kapcsolatban annyit sze­retnék megjegyezni: maximális összpontosítást várok az elől ját­szóktól, jó átadásokat és kapko­dás nélküli helyzetmegoldásokat. Ami a konkrét eredményeket illeti: jó volna visszavágni a Fe­rencvárosnak. Egyszer, 1974-ben rendeztek már ugyanis közös Fradi—Honvéd tornát, s ezen a zöld—fehéren diadalmaskodtak a mieink, a spanyol Real Celta Vigo és a holland Telstar együt­tese előtt. Remélem a kispesti szurkolók ott lesznek majd az Üllői úti pálya lelátóin is és buz­dítják játékosainkat."

Next

/
Thumbnails
Contents