FTC-Bp. Honvéd nemzetközi labdarúgótorna, 1980. augusztus 2-3.
tam a várakozásba. Lehet, hogy ha befejezem itt a játékot s hazamegyek, elundulok egy jelentősebb szakácsversenyen. Ez utóbbi kijelentésen természetesen mosolygott a „bajusza" alatt. — A játékosok befogadtak? — Úgy érzem, igen. — A kapcsolatod velük? — Jónak mondható. A pályán közös a cél, azért mindenki belead mindent, küzdünk egymásért is. A magánéletben? Az edzések, a meccsek után mindenki megy haza s más életet él. Bezárkózik, elszeparálja magát. Azt hiszem kevesen járnak össze, hacsak nem régi a kapcsolat. — Nem unalmas egy idegen országban egyedül? — Ki tudom tölteni az időm. Sokat olvasok, tanulok, van mit lejegyezni az itteni tapasztalatokból. Egy évet az angol nyelv tanulására fordítok. Az időmből kitelik, miért ne töltsem hasznosan az üres órákat? — Sokat kell tréningezni? — Időtartamban kevesebbet, mint itthon. Hetven percnél nincs hosszabb foglalkozás. De akkor nincs megállás. . . — Mindenki szorgalmas? — Mindenki tudja a normáját, hogy mennyit kell dolgoznia a pályán ahhoz, hogy a csapatban maradhasson. Aki meg még nincs bent, az azért túrja a földet, hogy bekerüljön. így aztán könnyű a dolga az edzőnek, hisz nem azt kell lesnie, ki hol csal le valamit a munkából. — Kocsid van? — Igen. — Ellenséged akad a játékosok között? — Nem hinném. — A volt válogatott középhátvédet sem számítod közéjük, akinek a helyén játszol? — Egyáltalán nem. Sohasem éreztette velem, hogy elfoglaltam a posztját. Barátian közeledett, nagyon rendes volt, amikor leült mellém s azt mondta: „Pajtás, te nem vagy hibás semmiért. Ha megragadtál söprögetőben, azt nem a protekciónak köszönheted, hanem saját magadnak. S ha ott hasznára leszel a csapatnak, én is együtt örülök a többiekkel. Gondolom te is így lennél ezzel? Nekem pedig nem marad más, mint a középpályán hasznosítani magam. Mert most ezt kívánja meg a csapat. — Sok a tilalomfa a profi játékos előtt? — Nem több, mint nálunk. — Alkoholt például szabad fogyasztani? — Még senkinek sem szóltak, mert egy fogadáson megivott egy j whiskyt vagy egy pohár bort. ; Ezt bárki nyugodtan megteheti. A szakvezetők biztosak abban, j hogy mindenki tud mértéket tar- I tani. Akkor is, ha tálcán kínálja az edző előtt a pincér és akkor is, ha hazamegy és otthon kinyitja a bárszekrényt. — Mennyi a nyári szabadság? — Három hetet kaptam. — Ez idő alatt nem kell önszorgalombólfutkározni? — Nem. Én nem tudtam mi itt a szokás, ezért odamentem az edzőhöz és megkérdeztem, hogy ha hazamegyek szabadságra, ne fussak időnként egy kicsit a ligetben. Erre azt mondta, hogy a szabadság arra való, hogy pihenjen, kikapcsolódjon a játékos. Majd ha visszajövünk, lesz részünk bőven a munkában. Öt nap alatt ismét ráhangolódunk a megszokott tempóra, utána két hét edzőtábor az NSZK-ban. Ne féljek, ott nem fogok unatkozni. Nos nem is félek. Azzal váltunk el, hogy nemsokára ismét hazajön. Előbb egy kis szabadságra, később, hogy ismét találkozzon régi klubtársaival az Üllői úton. Augusztusban együtt játszanak majd. Egy pályán, de egymás ellen, az FTC és a Bp. Honvéd közös tornáján. Béres András a Brugge menedzsere Bálint Lászlóval V. S. Novák Dezső Az FTC kétszeres olimpiai bajnoka, a klub örökös tagja. Júliustól a Ferencváros labdarúgóinak új edzője. íme az első nyilatkozat: — Nagyon bízom abban, hogy már az első mérkőzéseken kialakul a csapat gerince és a bajnoki találkozókon sikerrel rajtolunk. Most még nem ismerem a sorsolást, de bízom a jó rajtban. Bízom a csapat helytállásában a nemzetközi tornán is. Érzésem szerint a közönség jc focit lát majd a kétnapos tornán. Négy híres és jó játékerejű csapattól ez méltán elvárható. Apropó, közönség! Ezúttal is kérem a fradistá- kat, hogy segítsenek. Nem a szokásos türelmet kérem, hanem együttérző támogatásukat. Valamennyien egyet akarunk: a Fradi ismét élcsapat legyen. Mi ezért dolgozunk. Önöket kérjük, hogy ezért szurkoljanak. Szeretnénk ha az Üllői úti pálya ismét megtelne szurkolókkal, akik a mérkőzések után elégedetten, élményekben gazdagon távoznának. Ne vegyék ezt a hagyományos első edzői nyilatkozatnak. Szívem minden dobbanásával fradista vagyok, játékosaimmal vágyom a sikerre, a mi ferencvárosi sikerünkre. Előbb vagy utóbb úgy érzem ez bekövetkezik — és akkor nálam boldogabb edző nem lesz a világon. Nagy szavak? Lehet, de így érzek és ilyen érzésekkel kezdem működésem a Ferencvárosi Torna Clubban. Ott, ahol több mint egy évtizedet töltöttem, mint játékos. Ezért az egyesületért felajánlom szakmai ismereteimet, lelkesedésemet, fradista szívem minden szeretetét. Csak azt kérem Önöktől, hogy úgy fogadjanak el edzőnek, mint Fradi játékosnak egykoron . . . Komora Imre TECHNIKAI VEZETŐ ,,A Bp. Honvéd és a Ferencváros két élcsapata a hazai mezőnynek. Jó elgondolásnak tartom, hogy a bajnoki rajtot megelőzően közös felkészülési tornán vegyenek részt — két külföldi vendéggárda társaságában. Az FC Brugges és az A. C. Beerschot remek képességű profi labdarúgókat sorakoztat fel, tehát alkalom nyílik majd egy kis bemelegítésre a Bajnokcsapatok Európa Kupája összecsapásaira is. A piros—fehérektől azt várom, hogy ugyan olyan lelkesedéssel, akarással, lendülettel küzdjenek, mint ahogy az elmúlt bajnoki idényben tették. Be kell bizonyítanunk már ezen a tornán is, hogy nem volt véletlen az elsőség kiharcolása, hogy megalapozott valamennyi csapattag tudása. A bajnokságban a legkevesebb gólt kapta együttesünk, szeretném ha ezt a büszke címet ezen a mérkőzéssorozaton is kivívnánk. A csatárjátékkal kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni: maximális összpontosítást várok az elől játszóktól, jó átadásokat és kapkodás nélküli helyzetmegoldásokat. Ami a konkrét eredményeket illeti: jó volna visszavágni a Ferencvárosnak. Egyszer, 1974-ben rendeztek már ugyanis közös Fradi—Honvéd tornát, s ezen a zöld—fehéren diadalmaskodtak a mieink, a spanyol Real Celta Vigo és a holland Telstar együttese előtt. Remélem a kispesti szurkolók ott lesznek majd az Üllői úti pálya lelátóin is és buzdítják játékosainkat."
