FTC-Bp. Honvéd nemzetközi labdarúgótorna, 1980. augusztus 2-3.
Tekevüágbajnokunk a tribünön A labdarúgó bajnokság legutóbbi mérkőzésein hol a hármas, hol a négyes szektorban többször is láthattuk, amint kezet ráznak egyik sportolónkkal, megveregetik a vállát, gratulálnak, s további sikereket kívánnak. Nos, eláruljuk, hogy az említett sportoló Csányi Béla tekézőnk, aki a májusi világ- bajnokságon szinte egyedülálló bravúrt ért el. Három számban indult: az egyéniben és a párosban Makkai Miklóssal aranyérmet nyert, a csapatban pedig erőssége volt a második helyen végzett magyar válogatottnak. Sokszoros bajnokunk gyakorlatilag a maximálisan elérhető 21 pontból — a győzelmet általában hét ponttal értékelik — 19-et szerzett, tehát ez valóban ragyogó teljesítmény! — Teke ide, teke oda, én más sportágakat is nagyon szeretek, így például ha lehetőségem kínálkozik, mindig eljövök a labdarúgó mérkőzésekre — mondta találkozásunk alkalmával. — Szívügyem a futball, s az egész klub „hangulatát" is meghatározza, hogy jól vagy rosszul szerepelnek Nyilasiék. Igaz, legutóbb kimagasló egyéni teljesítményeket nem láttam, de ez talán nem is lenne túlzott baj, a fontos, hogy a csapat minél több pontot gyűjtsön. Ennyit a futballról. Ezután Csányi Béla nagy napjaira emlékeztünk vissza, a mangáliai világ- bajnokságon elért parádés győzelmeire. — Már a csapatversenyben nagy csatában voltunk, 972 fával én lettem a magyar válogatott legeredményesebb tagja, éreztem, hogy jó formában vagyok. Ezután következett a páros, amelyben minden jól összejött és aranyérmesek lettünk. Döntő volt ebben a számban, hogy jobban bírtuk idegekkel a küzdelmet, mint az ellenfeleink. S mire eljött az egyéni bajnokság, a megerőltető sorozatban az is sokat jelentett, hogy ki miként bírja erőnléttel. Nálunk nem volt baj. Az ezüst- és az aranyérem is „doppingolt" arra, hogy megpróbálkozzam az eddigi legnagyobb feladattal, az egyéni világbajnokság kiharcolásával. Nem volt könnyű, s néha önkéntelenül is arra gondoltam: két éve már közel voltam az aranyhoz, mégis csak ezüst lett belőle. Most viszont másként alakult a helyzet. A rekkenő hőségben a román Tismanaru, a jugoszláv Jager és Dragas, a nyugatnémet Hanf voltak a legnagyobb ellenfeleim, de persze a magyarok is. Az első ötven dobás után kis előnyt szereztem, a későbbiekben ezt sikerült megtartanom, s ha nem is elsöprő fölénnyel, de kilenc fa különbséggel világbajnok lettem Tismanaru előtt. Csányi Béla mindezt születés- napi ajándéknak is szánta — önmagának. A világbajnokság előtti napokban volt ugyanis harminc éves, s az ünneplést elhalasztották azzal, hogy majd ha hazajön nyu- godtabb körülmények között tartják meg. így aztán többszörös ünneplésre is sor kerülhetett. Európa Kupa győztes csapat tagja, világbajnok, többszörös ezüst- és bronzérmes, magyar bajnok: tehát szinte mindent elért már, amit a tekesportban el lehet érni. Saját tehetségén, tudásán, képességein kívül köszönheti ezt klubedzőjének, Mészáros Andrásnak és a válogatott mesterének, Hankó Györgynek, az egykori fradistának is. Nem is feledkezett el erről megemlékezni. És most, hogyan tovább? — Újabb feladatok állnak előttem is, — mondta befejezésül. — Sajnos, az idei bajnokságban nem jöttek úgy az eredmények, mint például tavaly, ezért állunk a harmadik helyen. De nem adtuk föl, hogy ősszel előbbre jussunk, a nehéz mérkőzéseket saját pályánkon vívjuk, tehát el lehet kapni a riválisokat. A jövőmmel kapcsolatban pedig azt szeretném elmondani, hogy igyekszem elvégezni a szakedzői évfolyamokat, mert ha majd búcsút mondok az aktív versenyzésnek, akkor sem akarok elszakadni a tekesporttól. Mi pedig további jó szurkolást kívánunk a tribünökön is! Kozák Mihály Már filmet is készítettek róla... Hazai győzelmeinek se szeri, se száma. A nemzetközi mezőnyben szintén rettegett ellenfél: nyert már Európa-, sőt világbajnokságot is. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint szenzációs mozgásintelligenciája van. De ezt támasztja alá az is, hogy Doc Counsilman, a világhírű Egyesült Államok-beli edző filmet készített a hátúszásáról. Ha véleményt kér róla valaki, az edzői ezt mondják: példamutató sportember. Ugye sejtik már kiről van szó? Verrasz- tó Zoltánról, a Bp. Honvéd versenyzőjéről . . . — Sokáig nem volt egyértelmű, hogy melyik a fő száma: a hát vagy a vegyes. Úgy tűnik, most már a vegyes oldalára billent a mérleg nyelve . . . — Az az igazság, hogy háton egy kicsit visszaestem és edzőimmel együtt úgy éreztük: a 400 méter vegyesen még sokra lehetek képes. — Egy ideig világcsúcstartó is volt az említett távon. Felelevenítené azt a versenyt, amelyen megdöntötte a rekordot? — Máig is ez a legkedvesebb emlékem, pedig több nagy, szívet szorongató pillanatban volt részem. Los Angelesben az Egyesült Államok úszóbajnokságán értem el a 4 : 26-os időt, közvetlenül a montreáli olimpia előtt. Mindkét oldalamon nagyon rámúszott egy- -egy versenyző, úgyhogy minden erőmet ki kellett adnom, hogy diadalmaskodjak. Ja, majd elfelejtettem mondani: az a két vetély- társ Hargitay Andris és Sós Csaba volt. Mi hárman, magyarok álltunk a győzelmi dobogón. — Sokan tudni vélik, az olimpia után már csak levezet egy kicsit, s abbagyja az úszást. . . — Szó sincs róla, csinálom tovább. Legközelebbi jelentős versenyem vagy inkább úgy fogalmazok, versenyünk a baráti hadseregek úszóbajnoksága lesz. Annyi változásról viszont beszámolhatok, hogy ezentúl nem csak az úszás tölti majd ki a napjaimat, időt szorítok a tanulásra is. Szeptembertől megkezdem tanulmányaimat az orvosi egyetemen. — Az úszáson kívül melyik sportokat szereti? — A vízilabdát és a labdarúgást kedvelem legjobban. Nagy öröm számomra, hogy a Honvéd OB l-es pólócsapata a legjobbak élcsoportjában foglal helyet, nem is beszélve a focisták bajnoki diadaláról. — Melyik honvédos labdarúgó játékát találja a legelragadóbbnak? — Az én rangsoromban Garaba Imre van az élen. Sziklaszilárd védő, szinte lehetetlen „átmenni" rajta. A második és harmadik helyen Gyimesi és Bodonyi áll: a cselezőkészségük fogott meg, — Ha az edzők engedik, szokott szabad idejében focizni? — Hogyne. Óriási csatákat szoktunk vívni. Van egy rossz emlékem egyébként a focizással kapcsolatban. Valamelyik mérkőzés közben barátommal, Hargi- tayval álltam szemben, szerettem volna kicselezni, ő azonban hevesen ellenállt, de ahelyett hogy a labdát rúgta volna, véletlenül a lábamat találta el. Természetesen a kórházba vezetett az utam, ahol ujjtörést állapítottak meg. I.k.g. 15
