FTC-Bp. Honvéd nemzetközi labdarúgótorna, 1980. augusztus 2-3.
céjében Gonda Misi bácsit, a szertárost. Az öreg már tapasztalatból tudja, hogy mikor lehet támadásra számítani, rendszerint próbál menekülni, de soha nem jut mesz- sze. A pálya kijáratánál többnyire elkapják, visszavonszolják, s aztán — repül. Csobban a víz, s mikor a szertáros kidugja a fejét a habokból, a fiúk hosszan kezdik ecsetelni: jó lenne, ha Misi bá' néha megmosakodna, hogy ne mindig rájuk háruljon a fürdetés feladata . . . Gonda Mihály egy-egy akció után hosszan zsörtölődik, de isten igazából nem haragszik a játékosokra. Ilyen egy ideális szertáros! De milyen az ideális futballista feleség? Égy komputer a következő választ adta a kérdésre, amelyet a kispestiek előszeretettel hangoztatnak: 1. megértőnek kell lennie, ha férje csapata kikapott, 2. a mérkőzésekről egy szót se szóljon, 3. minden zokszó nélkül engedje edzésre házastársát a nap bármely órájában, még akkor is, ha kabátja zsebében idegen telefonszámot talál, 4. Pelé után a férjét tartsa a világ legnagyobb játékosának, s a szabályokat nem szabad jobban tudnia, mint élettársának. Ha már az ideális emberek felsorolásánál tartunk, hadd mutassunk be végezetül egy mindenre figyelő, mindig ,,résen" levő menedzsert is: Östereichel Emilt . . . A vele kapcsolatos történet az argentínai Rosarióból való. A Ferencváros játékosai egymás után szálltak ki a buszból és vonultak be a szállodába, hogy az első túramérkőzés fáradalmait kiheverjék. A hallban két csinos fiatal lány ült, akik másodpercek alatt szemezni kezdtek az egyik jóképű ferencvárosi játékossal. A kiváló labdarúgó már-már fontolgatta a dolgot, hogy odamegy a hölgyekhez, de a menedzser megelőzte. Néhány szót duruzsolt a lányok fülébe, mire azok elhúzták a szájukat, s többet rá sem néztek a magyar fiúra. Főszereplőnk nem értette a dolgot, még próbálkozott jópo- fáskodni, de minden hiábavaló volt. A túra utolsó napján tudta meg a lányok hátatfordításának okát: a menedzser azt súgta nekik, hogy ő csak a fiúkat szereti. S hogy miként magyarázta Östereichel Emil a tettét: ha egy játékos a túra idején lányokkal foglalkozik, akkor nem tud eléggé a játékra összpontosítani. L. Kelemen Gábor Jancsika neve először az Üllői úti pálya villanyújságján . . . komról. Az ugyancsak akkor ide igazolt Péterrel mutatkoztunk be, egy kicsit egymást is bíztattuk . . . Miként játszottam? Azóta csaknem valamennyi bajnoki találkozón résztvettem, s mindig fontos feladatot kaptam. Azt hiszem ez önmagáért is beszél. Védőjátékos vagyok, s bár nem óriás, hiszen a 175 centis magasságom mellett csak 62 kiló a súlyom, tehát Herkulesnek sem tarthatnak, mégsem ijedtem meg a nagy feladatoktól. Ahány mérkőzés, annyi új ellenfél volt számomra kiosztva, s egyik ellen sem volt könnyű dolgom. Sokan azt gondolnák, hogy Töröcsiket sorolom a legkellemetlenebb ellenfelek közé, igaz, nem könnyű ellene játszani. Törőt még a BVSC-ből ismerem, ez kis előnyt jelentett, de ettől függetlenül megváltozott a játéka. A legkellemetlenebb a tatabányai Csapó Károly volt, igen sokat fut, hirtelen vált ritmust, jól is cselez, szóval: aki ellene sikerrel akar helytállni, alaposan össze kell, hogy szedje magát. Az első bajnokit a pécsi MSC ellen játszottam, az első és eddigi egyetlen gólt viszont a Dunaújváros ellen szereztem. Persze, hogy erre is szívesen emlékezem vissza: Takácstól kaptam labdát, s végül nyolc méterről úgy lőttem a hosszú sarokba, hogy a kapufa is besegített. Érdekes bajnokság volt, kár, hogy nem tudtunk előbbrelépni, bizony elvesztettünk néhány olyan pontot, amelyet nem illett volna. S így aztán elúszott a nemzetközi kupa szereplésünk is, amelyet nagyon sajnálok. Mert mindnyájunknak a fejlődése, tapasztalatszerzése érdekében is sokat jelenthetett volna ha nemzetközi erőpróbákon veszünk részt. Majd jövőre. Mindent megteszünk, hogy feljebb jussunk a bajnoki táblázaton és ott legyünk a nagy európai tornák egyikén. Magamról még szeretném elmondani, hogy nagyon kellemesen telt el az első évem a Ferencvárosban. De nem is mondhatnék mást, hiszen ez volt a vágyam, s ez beteljesült. A szereplésemmel viszont nem vagyok elégedett, erősödnöm kellene, hogy a közelharcokban még eredményesebb legyek, kevés még a rutinom, technikai és taktikai téren is bőven akad tennivalóm. De azt hiszem lesz is alkalmam a fejlődésre, hiszen november 13-án mégcsak 25 éves leszek, tehát nem tartozom az öreg játékosok sorába. Egyébként szeretném elárulni, hogy az én születésnapon a kislányomnak is a születésnapja . . . Ő ugyancsak november 13-án született, idén lesz kétéves. A Brugge ellen kezdtem, s most ismét a bajnoki címet nyert belga csapat ellen készülünk. Bálint László együttese tavaly óta jobb, eredményesebb, sikeresebb csapat lett. S ebben egy fradis- tának is szerepe van! Erre kicsit mindnyájan büszkék vagyunk. . ." Jancsika Károly monológját lejegyezte: Kozák Mihály 9 imból „Hogy rohan az idő! Mintha tegnap történt volna, úgy emlékezem arra a tavalyi nyári napra, amikor beteljesült sokéves álmom, s bemutatkozásra készülhettem a Ferencvárosban. Hosszú reménykedés előzte meg, amíg a zöld—fehér színekben pályára léphettem. Mert mindig reménykedtem, hogy egyszer Üllői úti labdarúgó leszek! Annak idején a BVSC-ben kezdtem, Farkas József volt az első edzőm, a vasutasoktól a Postáshoz, aztán a Volánhoz, a Kossuth KFSE csapatához, s a 22. Volánhoz vezetett az utam, onnan kerültem tavaly a Fradiba. S nem is akármilyen mérkőzésen volt a premierem, hiszen egy világhírű csapat, a belga Bruges ellen léphettem először pályára. Nem tagadom, keveset aludtam a találkozót megelőző éjjelen, egyre az járt a fejemben, miként sikerül a bemutatkozásom, nem vallok-e szégyent, mit mondanak majd a játéEgy éve a Fradiban
