Honvéd-Fradi jubileumi labdarúgótorna (1974. augusztus 10-11.)
EGY IÚL NEVELT FIÚ... Babolcsay György, a Bp. Honvéd balszélsője, a csatársor igen hasznos tagja volt. A legbátrabb, a legkeményebb labdarúgók között tartották őt számon, akinek legfőbb erénye a játékban az volt, hogy nagyszerűen futotta le a védőket, s az alapvonal közeléből pontosan adott a kapu elé. Amikor Czibor Zoltánt a piros-fehérekhez igazolták, átadta ugyan a helyét — 32 éves volt már akkor —, de ha sérülés vagy taktikai okok miatt változtatásra volt szükség, őt még éveken át újból és újból csatasorba állították összekötőben vagy középcsatár poszton is. így adódott azután, hogy az 1954-es bajnokcsapatban még 16, az 1955-ösben pedig 6 mérkőzésen szerepelt teljes sikerrel. Amikor tehát a népszerű „Baba” az ötödik bajnoki aranyérmet nyerte a Bp. Honvédban, már a 34. életévét taposta. A magyar válogatottban 4 esetben kapott helyet, de a B-csapat állandó tagja volt. Egy ilyen mérkőzésen Grazban, az osztrák B ellen nagyszerűen ment neki a játék. Az ellenfél hátvéde durvaságokkal próbálta megakadályozni őt a labda átvételében vagy az elfutásban. Olyanokat rúgott a balszélsőbe, hogy szinte zörgött Babolcsay csontja. Aztán az első félidő közeBabolcsay elegánsan elhúzza a labdát az első Honvéd mérkőzésen a salgótarjáni csatár lába előtt (Bp. Honvéd—8BTC 2:1) Babolcsay György pén egyik pillanatról a másikra abbahagyta a durvaságait az osztrák fiú. A félidei szünetben az osztrák hátvédet nagyon leszidta az edző: — Ilyen gyáván nem lehet játszani. Az a magyar balszélső azt csinál veled, amit akar. Tessék keményebben beleszállni — harsogta, úgy, hogy az öltöző- épület folyosója szinte beleremegett ezekbe a tanácsokba. — Mester, inkább cseréljen le, de én annál nagyobbakat nem tudok belerúgni, mint amilyeneket adtam neki. Ennek a lába úgy látszik acélból van, mert Ilyenkor mindig az enyém fájdult belé. Mintha a bokáját, meg a térdét is egy-egy talp védené... Mikor ezt másnap Bécsben elmeséltem — vasárnap ugyanis a Práter Stadionban a nagyválogatottak játszottak —, Bozsik Cucu csendesen mosolyogva megjegyezte: — Tudja miért van ez így? Azért, mert a papája egyszer nagyon leszidta: Gyuri fiam, soha ne maradj adósa senkinek I És ez a „Baba” mindig szófogadó, jól nevelt fiú maradt... Persze, Babolcsay György mást is megtanult; a futball minden csínját-binját. S hogy milyen sokat tanult, azt éppen ez a bajnoki év igazolta legfényesebben: Békéscsaba csapatát mint edző, felhozta az NB I-be. Az ötszörös bajnoki aranyérmes labdarúgónak ez az első edzői aranyérme! Gratulálunk ... 51