Honvéd-Fradi jubileumi labdarúgótorna (1974. augusztus 10-11.)
A GÓLKIRÁLY Tichy Lajos még ifi volt, amikor az aranycsapat egymás után aratta nagy sikereit. Bármily tehetséges volt is a fiú. el sem volt képzelhető, hogy hamarosan felcserélik vele az akkori Kocsis, Hidegkúti, Puskás belsőhármas valamelyik tagját. A nagy északi portyára azonban 1955-ben már ő is kiutazott tartalékként. Mivel a túra első mérkőzésén könnyűszerrel vezettünk 2:0-ra, a szövetségi kapitány — gondolva a két nap múlva esedékes, de sokkal nehezebbnek tűnő Svédország elleni játékra — lecserélte a két sztárt, Kocsist és Puskást, s a két tartalékot, a Vasas Csordását és a Bp. Honvéd akkor már 20. életévét taposó balösszekötőjét, Tichy Lajost küldte ki a második félidőre. — Tulajdonképpen hárman mentünk be a pályára akkor: Csordás Lajos, aztán én, és velem együtt a „majré” — mesélte hazajőve az angyalföldi szóhasználatot akkor még gyakran alkalmazó fiatal Tichy, majd így folytatta: — Nem volt azonban sok időm a lámpalázzal való viaskodásra, mert olyan labda került elém a tizenhatos táján, hogy gondolkodás nélkül kénytelen voltam belebikázni, ahogyan azt valamikor még srác koromban a Tárnái réten megtanultam! Ez volt tehát Tichy Lajos első szereplése és egyben első gólja a válogatottban, amit azután a későbbiek folyamán továbbiak követtek. Szereplésben is, gólban is. A többszörös gólkirály — első ízben 1960—61-ben osztozott e címen 21 góllal Albert Flóriánnal, aztán egyedül lett övé a dicsőség 1961 és 1962-ben — neve mellett a labdarúgás nagykönyvében ezek az adatok szerepelnek: a magyar nagy válogatott tagja volt 71 alkalommal, és a válogatott tagjaként 49, zömében pompás gólt szerzett, néhányat soha nem feledünk. Amikor 1956-ban széthullott a nagycsapat, évek hosz- szú során át, szinte addig a napig, amíg szögre akasztotta a stoplis cipőt, Tichy Lajos játéka határozta meg a Bp. Honvéd támadójátékát. Ez a nagyszerű labdarúgó sok nehéz küzdelem hőse volt. Különösen a rangadókon tüntette ki magát. Ilyen volt az a Bp. Honvéd—Ferencváros bajnoki mérkőzés is, amire 1963. november 17-én került sor az egyfordulós bajnokságban. A zöld-fehérek akkor veretlenül vezettek, a piros-fehérek a 6. helyen álltak. Szinte mindenki biztos győzelmet várt az aranyéremre esélyes Fraditól. . Tichy Lajos Tichy Lajos az öltözőbe belátogató újságírónak mosolyogva csak ennyit mondott: „Várjuk meg a nyolc órai vonatot...” Persze, nem kellett nyolc óráig várni. A Népstadionban 65 ezer néző előtt megszületett az év meglepetése: Bp. Honvéd—Ferencváros 7:2 (3:1). Ennek a találkozónak kimagasló játékosa Tichy Lajos volt, aki mesterien irányította a fiatal csatársort, úgy harcolt mint egy oroszlán, s még két remek gólt is rúgott... S ma? Ma Tichy Lajos keze alatt nőnek a Bp. Honvéd fiataljai... A búcsú, egy aranygyűrű... — és ma is — köszönjük Lajos!
