Honvéd-Fradi jubileumi labdarúgótorna (1974. augusztus 10-11.)
A svédországi VB-én, 1958-ban már a csoportmérkőzések során nagy sikert aratott a brazil csapat, annak is néhány játékosa, köztük a kapuvédő Gilmar. Ez a kapus nemcsak azzal keltett feltűnést, hogy nagyszerűen helyezkedik, hogy hallatlanul biztos a labdafogása, hanem azzal is, hogy mindig a legegyszerűbb megoldást választja. Magyar újságírók figyelték a mérkőzést vagy tucatnyian, s az egyik lövés alkalmával, amely szinte biztos gólnak látszott, hogy honnan, azt nem lehetett megállapítani, de ott termett Gilmar és megfogta a labdát. — Érthetetlen ez az egyszerűség, ez a természetesség. A hasonló szinten védő kapusok legtöbbje úszott és homoritott volna a levegőben ennél a lövésnél, de lehet, a labda közelébe sem ér, mi pedig megírtuk volna, hogy védhetetlen gól... Ez a Gilmar meg jön, nem úszik, nem homorít, nem szaltózik, csak — kivédi a lövést. Én még ilyet nem is láttam ... A MAGYAR GILMAR Erre megszólal egy hang: — Dehogyisnem láttál ilyet... Csak elfelejtetted! Hát nem emlékszel Rúzsa Sándorra, aki ugyancsak az egyszerűség mintaképe volt? A magyar újságírók meghökkenve néztek fel, s azután bólintottak. Hát igen, Rúzsa Sanyi, a Bp. Honvéd első bajnokcsapatának hatalmas termetű kapuvédője, ez a mindig biztonságra törekvő kapus, aki az első Honvéd aranyérem esztendejében éppen 30. életévét töltötte be, vagy másfél évtizeddel megelőzte a világbajnok brazilok válogatott kapusát, egyszerűségben, biztonságban. Mikor aztán a Brazília—Csehszlovákia döntőre került a sor 1962- ben Santiago de Chilében, és Gilmar a tőle megszokott egyszerűséggel védte ki Masopust egyik bombáját, e sorok írója így kiáltott fel: — Csodálatosan véd ez a brazil Rúzsa... Rúzsa Sándor átveszi az első bajnoki zászlót Hegyi Gyulától, az OTSB elnökétől
