Honvéd-Fradi jubileumi labdarúgótorna (1974. augusztus 10-11.)
ELŐSZÖR A KK-BAN Ugorjunk néhány évet és beszéljünk a harmincas évek végéről. A kispestiek egyre jobban szerepeltek a magyar bajnokságban. Gyűjtögették a jó eredményeket, a nemzetközi porondon is. 1938-ban elnyerték a Közép-európai Kupában való indulási jogot. A sorsolásnál azonban nem kedvezett a szerencse, mert Fortuna az egyik legfélelmetesebb olasz csapattal, az Internazionaleval hozta össze, a kispestieket. Az első mérkőzés Milánóban volt. Az az évi olasz bajnok ellen hosszú ideig döntetlenre állt a találkozó, végül a júliusi nagy melegben összeroppant a kispesti gárda, és 4:2-re győztek az olaszok. A visszavágóra az FTC Üllői úti sporttelepén került sor. A kispesti vezetők azért vitték ezt a mérkőzést az Üllői útra, mert az olasz bajnok vonzotta a közönséget és féltek, hogy kicsinynek bizonyul a „sárkánybarlang”. 1938. júliusában elviselhetetlen volt a hőség Budapesten. Ez a vendégeknek kedvezett. Mindkét csapatban öt-öt válogatott játékos szerepelt. Az olaszok voltak azonban szerencsésebb helyzetben, mert ők rendelkeztek a nagyobb nevekkel. A legendás Pozzo mester csapatában négy Inter csatár, Ferrara, Meazza, Ferraris, Ferrari szerepelt. Az ötödik játékos a fedezet Locatelli volt. A kispestiek nagy lendülettel kezdtek, de hiába talált a balszélső Serényi a hálóba, a játékvezető kezezés címén érvénytelenítette a gólt. A másik oldalon a hazai kapu előtt viszont ugyanezért 11-est kellett, hogy ítéljen a játékvezető. Az olaszok dédelgetett sztárja, Meazza, értékesítette a büntetőt. Sikerült ugyan egyenlíteni, de a döntetlennel a Kispest kiesett a KK-ból. KK- GYŐZELEM MAGYAR DÖNTŐVEL Az 1950-es évek vége már új fejezet a Budapesti Honvéd életében. Az újjászervezett csapat 1959. június 4-én Bécsben játszotta első KK mérkőzését. Az ellenfél a WAC csapata volt. 2:1 győztek az osztrákok. A visszavágón csodálatos játékkal 7:0-ra nyert a Honvéd. Következett a Belgrádi Partizán. Az első találkozó Belgrádban 3:3-ra végződött. Bozsik is döntetlenre játszott sajátmagával, mert lőtt egy gólt és rúgott egy öngólt. A visszavágón — nézőcsúcs! — 25 000-en mentek ki a kispesti pályára. 2:0-ra vezetett a Honvéd, egyenlített a Partizán. Kétszer 15 perces hosszabbítás következett, majd sorsolás. A szerencse a Honvédnak kedvezett. A KK megalapítása óta másodszor fordult elő, (először még 1939-ben), hogy két magyar csapat került a kupa döntőjébe. A másik ágon ugyanis az MTK legyőzte a Vojvodinát. A Népstadionban lejátszott első mérkőzésen 4:3-ra győzött a Honvéd. Szeptember 9-én először gyulladtak fel a Népstadion reflektorai, először játszottak villanyfényes mérkőzést a pályán. 00 000 néző előtt került sor a KK döntő visszavágójára. Az egyik oldalon Faragó — Töröcsik II, Törö- csik I, Dudás — Bozsik, Kotász — Budai II, Kazinczy, Tichy, Gilicz, Szi- lasi, másikon: Géléi — Palicskó, Sipos, Lantos — Nagy I, Kovács III, — Sándor, Bödör, Sas, Molnár, Szim- csák. Az MTK támadott, de Tichy szerezte meg a vezetést. Majd 2:0 lett a Honvéd javára. Aztán Molnár szépített, majd Sándor kiegyenlítette az előnyt. De ez maradt a végeredmény, így a kupát Bozsik vette át. S egy évig a Honvéd őrizte. Miénk a Közép-Európai Kupa! Az arcok ugye ismerősek?
