Bajnokcsapat a VVK-ért (1967. november 15.)

A huszadik bajnokság írta: Kalmár István, a Ferencváros elnöke z elismerés és a köszö­net szava elsősorban a játékosokat illeti, akik minden mérkőzésen egyformán szívvel, lelkese­déssel játszottak és harcol­tak. Előfordultak gyengébb napok, de az igyekezettel, az akarással akkor sem volt baj. A huszadik bajnokság megszerzésével a fiúk ki­mondhatatlan örömet sze­reztek lelkes, kitartó szur­kolótáborunknak, nekünk, vezetőknek és — úgy vélem — önmaguknak is. Elismerés és köszönet La­kat Károlynak, az edzőnek, aki a régi, klubszeretettel fogott nálunk munkához. Ügy vélem, kitűnő segítőket talált a szakosztály vezető­ségében és a fiatalokkal, a második csapattal, az ifik­kel foglalkozó edzőink sze­mélyében is. n em feledkezhetem meg ezekről az edzőinkről, akik akár 2—3 évvel ezelőtt, akár ebben az esz­tendőben nagyszerű munkát végeztek s évről évre adták a tehetséges játékosokat az első csapatnak. A saját ne­velésű játékosok szelleme, klubszeretete ebben az idényben megtermetté gyü­mölcsét. Csapatunkban nagysze­rűen keverednek a rutinos, régebbi játékosok a fiata­lokkal. Minden csapatrész­ben találunk érett, tapasz­talt játékosokat és nagyon tehetséges fiatalabbakat. zurkolóinknak is kö­szönetét mondok az elnökség nevében a lelkes, nagyszerű biztatá­sért, buzdításért. Nemcsak a Népstadionban zúgott a hajrá Fradi, hanem Szege­den, Diósgyőrött, meg a töb­bi vidéki városban is. Első­sorban a vidéki meccsekre leránduló fővárosi szurkolók százai, de a vidéki FTC- szurkolók is biztatták fiain­kat. S én mindjárt felhasz­nálom az alkalmat és meg­kérem kedves szurkolóin­kat: akkor is álljanak a csapat mellett, ha egyszer­egyszer gyengébben megy a játék. Ilyenkor kétszeres ereje van a biztatásnak, a lelkesítésnek. alamit a Real Zarago­za elleni VVK-mér- kőzésről. A Zaragoza ellen magyar klubcsapat még nem játszott. Ritkák voltak eddig a magyar- spanyol klubközi viadalok, hiszen csak az FTC—Bilbao és a Vasas—Real Madrid mérkőzésekre tudok vissza­emlékezni. A spanyol labda­rúgásnak tekintélye van ha­zánkban s tudva, hogy Spa­nyolországban a klubcsapa­tok erejének növelésére mi­lyen nagy súlyt helyeznek, a klubegyüttesek iránti vára­kozás különösen nagy. Szeretettel várjuk a Zara­goza együttesét. Kívánom, hogy érezzék jól magukat fővárosunkban. Rákosi Gyula szíve Majdnem tiszta ősz a haja, pedig mindössze 50 esztendős. Gyerekko­ra óta Fradi-szurkoló. Közvetlen közelségbe 21 évvel ezelőtt került az FTC-vel, amikor a felesége meg Sárosi György dr. felesége egy vál­lalatnál dolgozott, s a nagyhírű csa­tár a Fradihoz hívta. így lett Szellő Ambrus dr., az egykori nagykőrösi gimnazista (aki a suliban olykor a pad alatt az FTC mérkőzéséről szó­ló tudósításokat olvasta) a Ferenc­város orvosa. Amikor ideje elenge­di a klinikáról, ahol dolgozik, kinn van az öltözőben, vasárnaponként pedig ott a kispadon az edző meg Dóka György gyúró mellett. — Mi volt a legérdekesebb orvosi élménye az FTC-beo? — Mint belgyógyásznak, Rákosi Cyuszi szív-esete. Tizenegy évvel ezelőtt, amikor először vizsgáltam meg Gyula szívét, bizony erősen ag­gódva néztem a röntgenfelvételeket. Lényegesen nagyobb volt a szíve az átlagosnál. Féltem egy kicsit. Az ak­kor 18 éves fiú szíve megnagyobbo­dott, kitágult, mert minden edz , utasítás ellenére Gyula az edzése­ken túlhajtotta magát. Aztán ha­marosan mégis hajlott a jó szóra, a szakvezetés tanácsai és az állandó orvosi ellenőrzés meghozta a lassú, d^S biztos javulást. Ma az a helyzet, hogy Gyuszi szíve sokkal jobb, 'mint 11 évvel ezelőtt, fiziológiásabb, vagyis ár élettani arányóknak lé­nyegesen jobban megfelel. A szív­tágulás helyett inkább a szívizom falának bizonyos fokú megvastago- dása következett be, ami egyébként még teherbíróbbá, munkáké peseb­Beszélgetés Szellő Ambrus doktorral, az FTC orvosával bé teszi a szívet. Ezért nem követ­kezett be letörés Gyula fizikai ál­lapotában. — Mátrai Sanyival kapcsolatban egy sebészeti vonatkozású élményem volt. Stuttgartban játszottunk. Sa­nyinak egy becsúszó szerelése nem jól sikerült s a szárkapocscsontja ki­ficamodott. A sípcsontot olyan erős szalagrendszer rögzíti, hogy a szár- kapocscsont ezer ilyen eset közül kilencszázkilencvenkilencszer holt­biztosán eltörik. Ezért volt szinte csoda a repedés. Nos, az egyik ot­tani, kiváló traumatológusnak sike­rült konzervatív módon visszahe­lyeznie a ficamot, illetve a csontot. Ez egészen ragyogó orvosi teljesít­mény volt. 5

Next

/
Thumbnails
Contents