Bajnokcsapat a VVK-ért (1967. november 15.)
MINDEN IDŐK LEGJOBB FERENCVÁROSI TIZENEGYE Nem lenne könnyű összeállítani például „minden Idők legjobb magyar válogatottját”, hiszen aki ezzel próbálkoznék, nem tudna szabadulni bizonyos szubjektív érzésektől, egyesületi, személyi vonatkozásoktól. A másik: annak idején, mondjuk 40 évvel ezelőtt más labdarúgást játszottak, mint húsz éve, vagy éppen mint ma játszanak. Valamivel könnyebb a helyzet, ha az ember egy egyesületen belül akarja elkészíteni minden idők legjobb tizenegyét. Például a ferencvárosi játékosokból Általában elsősorban a válogatottság számát kell figyelembe venni, de ezen kívül is lehetnek objektív tényezők, amelyek befolyásolhatják az összeállítást. Például: Korányi nemcsak balhátvéd volt a válogatottban, hanem jobbhátvéd is, ezen la poszton viszont Mátrai magasan rangelső (azzal együtt, hogy 80 válogatottsága közül 16-szor középhátvédet játszott). Sárosi dr. 18 mérkőzésen szerepelt a középfedezetben, mégis ide kellett tennünk, hiszen nem vitás, hogy ezen a poszton volt elsősorban világklasszis. Turaynál hasonló a helyzet. Nyilvánvaló, hogy vagy az első, vagy a második csapatban helye van, noha csak tízegynéhányszor játszott középfedezetet, 21 alkalommal középcsatárt, a többi esetben pedig összekötőt. Vitát okozhat a régi, kéthátvédes rendszerben való felállás, meg a WM-rendszer három- hátvédes volta a legjobb FTC-tizen- egy összeállításánál. Aki szeret vitatkozni, ám tegye ... így állítottuk össze minden idők legjobb ferencvárosi tizenegyét (zárójelben a válogatottság száma): Háda (16) Mátrai (80) Korányi I (40) Sárosi III (25) Sárosi dr (61) Lázár (40) Tóth Potya (21) Takács II. (32) Albert (65) Schlosser (70) Fenyvesi dr (76) A második csapat: Henni (16) — Rumbold (33), Payer (21) — Polgár (26), Turay (47), Blum (40) — Weisz (17), Kocsis (15), Pataky (26), Toldi (46), Kohut (25.) Akadt a múltban néhány játékos, aki nem teljes játékospályafutását töltötte el az FTC-ben, és esetleg másik klub tagjaként többször szerepelt a válogatottban (pl. Budai, Kocsis). Vitatható ugyan, de ezek is helyet kaphatnának a „válogatottban”, hiszen pályafutásuk kezdetekor fradisták voltak... Háda azért került Henni elé, mert ő minden alkalommal az FTC játékosaként szerepelt a válogatottban. Mátrai, Korányi, Sárosi III, Sárosi dr., Lázár, Tóth, Takács 11., Albert, Schlosser és Fenyvesi dr. helye — részben válogatottságuk száma, részben klasszisuk révén — aligha lehet vitás. Bizonyára még így is vannak, akik szerint a második csapatban szereplő egyik vagy másik játékos nagyobb klasszist képviselt, mint az első csapat azonos posztjára betett labdarúgó. Kétségtelen, hogy Rudasnak (23 válogatottság), Borbás dr.-nak, az egykori, nagyszerű balszélsőnek (41), Deák Ferencnek, minden idők egyik leggólképesebb kőzépcsatárának (20), Rákosi Gyulának (38) talán valóban helye lenne legalább a második együttesben. Ez megintcsak olyan dolog, ami fölött lehet vitatkozni, de legalábbis elgondolkozni. Az FTC-nek nem is egy „aranycsapata” volt. Az egyik — emlékezzünk vissza mi, idősebb szurkolók — az, amelyikben a Tánczos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut összetételű csatársor játszott. Még sokkal régebben az, amelyikben a csatársor balszárnya így festett: Pataky, Schlosser, Borbás. Most legújabban a mai együttest is annak lehet nevezni, mi mégis azt a tizenegyet nevezzük el igazi aranycsapatnak, amelyiknek az összeállítását cikkünk első részében közöltük.
