Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Nissan Mindel: Az imákról
AZ IMÁKRÓL XVI teljesítse szívünk vágyát, tudjuk, hogy nem érdemeljük meg, mégis kérleljük Őt. S ez az oka annak, hogy a hétköznapi imák között szerepel az is, amelyben tudatosan vagy öntudatlanul elkövetett bűneinkét valljuk be. Az Örökkévaló bocsánatáért esedezünk, és elhatározzuk, hogy megjavulunk. Az ima segítségünkre van abban, hogy jobb életet éljünk, hogy még inkább a Tora és az Örökkévaló által ránk szabott parancsolatok szerint éljük életünket. ÁVODÁ: fii SZOLGÁLAT Még magasabb szinten az imából áuodá, ״szolgálat” válik. A Tóra azt parancsolja, hogy ״szívünkkel szolgáljuk az Örökkévalót” (5Mózes 11:13.), bölcseink pedig így mondják: ״Mit jelent a szív szolgálata? Nem mást, mint az imát.” (Talmud, Táánit 2a.) Ebben az értelemben az ima arra szolgál, hogy megtisztítsa szívünket és jellemünket. Az áuodá legegyszerűbb jelentése: munka. Szép, míves tárgyakká formáljuk a nyersanyagot, miközben eltávolítjuk belőle a szennyeződéseket, simára csiszoljuk külsejét, akár farönk, akár gyémánt, s hasznos vagy szemet gyönyörködtető tárggyá varázsoljuk. A tímár, példának okáért, megmunkálja a nyersbőrt, s csodálatosan finom bőrré alakítja. Az a pergamen, amelyből a Széfer Torá készül, amely a mezuzá vagy a tfilin belsejében rejtőzik, kóser állat bőréből készül. A nyers gyapjú még faggyút és más szennyeződéseket rejt, de különféle munkafázisokon átesve pihe-puha gyapjúvá válik, amelyből nem csupán különféle ruhákat, hanem tálitot vagy cicitet is készíthetünk. A jó természetű embert kifinomult lelkű vagy kifinomult természetű személynek nevezzük. Nagy-nagy erőfeszítés, gyakran nagy fáradsággal járó buzgólkodás szükséges ahhoz, hogy leküzdjük a büszkeséget, a haragot, a féltékenységet és hasonló rossz vonásokat, amelyek talán teljességgel ״természetesek”, ám ennek ellenére méltatlanok, különösen zsidók esetében. Az áuodá értelemben vett tfilá nem más, mint a ״finomítás”, amelynek során a jellem szennyeződései eltűnnek. E rossz jellemvonások az ember ״állati” leikéből erednek, annak ״természetes” tulajdonságai. Ám meg vagyunk áldva az Isteni lélekkel is, amely tártálmázzá ״magának az Örökkévalónak” egy szikráját is (Tánjá 2. fejezet), s mindazokat a csodálatos tulajdonságokat, amelyek az embert az állat fölé emelik. Az ima közben Isteni lelkünk szól az Örökkévaló
