Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)

A vigasztaló zsidó

A VIGASZTALÓ ZSIDÓ

Vili

Háromhavi kényszernémaság után újra felcsendül ajkairól a הכל ידוד, a szombatot köszöntő himnusz, s ajkairól Isten dicsőítésének fohászait ezentúl már csak az 1992-ben bekövetkezett elmúlás törölheti le.

Élete addigi legboldogabb napja volt fia Bár Micvója 1960-ban, hisz azokban az években nem volt mindennapos, hogy az avatandó ifjú máftirként járuljon a Tóra elé.

Mi, akik hallottuk Őt, akár a Hunyadi téren, akár a Páva utcában, amint a hagyományos nuszáchhal köszönti ünnepeinket, akik részt vehettünk Széderestéken, hol felcsendültek ajkairól a régi, tradicionális dallamok, Őt hallgatva megfeledkeztünk bánatainkról, közelebb kerültünk az Ő imája által a Mindenhatóhoz. Nomen est omen, neve a jelleme volt, azért élt, hogy vigaszt nyújtson.

Végezetül álljon itt fia egy megható vallomása:

1956״ novemberében a Nagykörút egy bérházának emeleti lakásában egy nyolcéves kisfiú, a papája és egy kanári voltak. A kapu bejáratában állt egy tank, mely félpercenként tüzelt a szemben lévő épületre. Az egész ház beleremegett a dörejbe. A nyolcéves fiú nagyón félt. Az édesapa a cserépkályhának vetette hátát, és halkan, de mégis megrendítő erővel énekelni kezdett:

Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár...

Akkor hallottam édesapámat először énekelni...”