Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
A szombat fogadása
KÁBÁLÁT SÁBÁT / A SZOMBAT FOGADÁSA 32 A következő versszaknál felőliünk, és nyugat felé* fordulva énekeljük: יאוב Üdvözlégy, ó, urad éke! Kísérjen víg öröm, béke, ujjongva vár Isten népe, jöjj, ara, jöjj, várva várt! Jer, köszöntsük, jó barát, Szombatot, a szép arát! רומזמ ריש Zsoltárének szombat napjára. Mily jó hitvallást tenni az Örökkévaló mellett, a Magasságos hírnevéről dalolni! Reggel szeretetedről beszélni, és hűségedről éjjel, tízhúrún és lanton meg búgó hárfán. Mivel megörvendeztettél tetteiddel, Örökkévaló, hadd énekeljem meg kezed munkáját! Örökkévaló, mily nagyok tetteid, mily mélyenszántók terveid! A tudatlan nem fogja fel, az ostoba nem érti, hogy amikor a gonoszok sarjadnak, mint a fű, a gonosztevők virulnak, az mind pusztulásukhoz vezet. Te meg örökké magasztos vagy, Örökkévaló, mert ellenségeid elvesznek, szétporladnak mind a gonosztevők. Szarvamat megnövelted, mint az antilopét, friss olajjal kenegetnek. Farkasszemet nézek a rám leselkedőkkel, füleim hallják a gonoszokat, akik reám törnek. Az igaz ember virágzik, mint a pálma, magasra nő, mint a libanoni cédrus, az Örökkévaló házában ültették el őket, Istenünk udvarában virágoznak. Még öregségükben is sarjat hajtanak, teltek és zöldellők lesznek, hogy ezzel hirdessék: méltányos az Örökkévaló, az én Szirtem, nincs benne álnokság. (92. zsoltár) ...nyugat felé... Ahol a Nap lenyugszik, onnan jön be a Szombat királynő. Feléje fordulva köszöntjük.
