Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Muszáf ima - Sófárfúvás
MUSZÁF ÁMIDÁ ISMÉTLÉSE AZ ELSŐ NAPRA 262 Az áldás utolsó szavai alatt a közösség a következőt kezdi mondani, de sok közösségben a Jövárechöchá... (״Áldjon meg...”) és a Jáér... (״Világítson rád...”) mondat végén mondják: ונובר לש םלוע Világ Ura, Tiéd vagyok, az álmaim is a Tieid. Almot álmodtam, és nem tudom, mi az. Legyen az az akaratod, Örök Istenem, őseim Istene, hogy minden álom, amely rólam vagy egész Izraelről szól jóra forduljon, akár én álmodtam mások felől, akár mások álmodtak felőlem! Ha jók azok, erősítsd és szilárdítsd meg őket, valósuljanak meg számomra és számukra, mint az igaz József álmai! Ha orvoslásra van szükségük, gyógyítsd meg őket, mint Chizkijáhu királyt betegségéből, mint Mirjám prófétanőt bélpoklosságából, mint Náámánt bélpoklosságából; ahogyan Mózes tanítónk megjavította a vizet Máránál, Elisá Jerikó vizét! Ahogyan a gonosz Bileám átkát áldásra változtattad, úgy fordítsd minden álmomat javamra és egész Izrael javára: őrizz meg, légy kegyes és jóakaratú hozzám! Közösség (halkan): רידא Hatalmas a magasságokban, ki erejed teljében trónolsz, Te vagy a béke, és béke a Neved! Bárcsak jónak látnád, hogy békés, örök életet és áldást hozz ránk és egész népedre, Izrael házára! Kohénok (halkan): ונובר לש םלוע Világ Ura, megtettük, amit ránk róttál. Tégy Te is velünk úgy, ahogy megfogadtad, nézz le ránk szent lakhelyedről, a mennyből, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, azt a tejjel és mézzel folyó országot, őseinknek tett fogadalmad szerint! Az előimádkozó folytatja az Ámidá ismétlését. Béke םיש םולש Hozz békét, jólétet, áldást, kegyet, szeretetet és irgalmat reánk és néped, Izrael egészére! Áldj meg
