Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Sáchárit - Reggeli imák mindkét napra - A Tóraolvasás rendje
197 Öt embert hiúnak fel a Tórához az alábbiakban megjelölt helyeken. Ha uan jelen, elsőnek kohént, másodiknak Iévit hiúnak fel. יהיו רחא םירבדה הלאה (Kohén:) Mindezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot és így szólt hozzá: ״Ábrahám!”, ő meg azt felelte: ״Itt vagyok!” Aztán folytatta: ״Vedd kérlek, fiadat, az egyetlent, akit szeretsz, Izsákot és menj el vele a Mórija földjére, hogy feláldozd nekem égőáldozatul egy hegyen, melyről majd szólok neked!” Fel is kelt Ábrahám kora reggel, felnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és fiát, Izsákot, fát hasított az áldozathoz, azután fogta magát és elindult arra a helyre, melyről Isten szólt neki. (Léui:) Mikor harmadnapra Ábrahám felnézett, már látta messziről azt a helyet. Akkor azt mondta Ábrahám szolgáinak: ״Ti csak maradjatok itt a szamarakkal, én meg a fiam elmegyünk odáig, imára hajiunk, azután visszatérünk hozzátok.” Aztán fogta Ábrahám a tűzifát és fia, Izsák vállára tette, ő meg magához vette a tűzet és a kést s így mentek együtt ketten. Akkor így szólt Izsák apjához, Ábrahámhoz: Apám! Ő meg azt TÓRAOLVASÁS A MÁSODIK NAPRA' האירק םויל ׳ב Tóraolvasás Ros Hásáná második napjára: Ábrahám tíz próbatételt állt ki, de csak itt, a tizediknél az Ákédánái, mondja azt ki a Tóra egyértelműen ״hogy Isten próbára tette Ábrahámot”. Abarbanel szerint ennek oka az, hogy az előző kilencet (ami a feleségével történt a fáraó, majd Ávimelech házában, a háború a királyokkal, az incidens Lóttal, a sok baj Jismáéllel, stb.) valóban végigcsinálta Ábrahám. Ezért kell kihangsúlyozni, hogy ez - a tizedik - csak próbatétel volt, mivel itt nem volt szó arról hogy valóban feláldozza fiát. A zsidóság a kezdet kezdetétől élesen ellenezte az emberáldozat minden formáját, ahogy ezt Jeremiás próféciája egyértelműen bizonyítja: ....és elégették fiaikat égőáldozatul... amit nem parancsoltam, nem rendeltem, eszembe sem jutott.” (Jeremiás 19:5.). A Talmud szerint az utolsó kifejezés az Akédára vonatkozik, azaz Istennek még eszébe sem jutott, hogy Ábrahám valóban feláldozza Izsákot. (Táánit 4a.)
