Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Sáchárit - Reggeli imák mindkét napra
102 תירחש שארל הנשה ךלמה ־ V V \ בשויה לע אסכ םר ,אשנו ןכוש ,דע םורמ שודקו 1,ומש :בותכו וננר םיקידצ ,הוהיב םירשיל הואנ : : ד־ :־ ••־I - ׳ ־־ : T ״ TT .הלהת T • : יפב םירשי ,ללהתת T : * I * ״ : ־ T ׳ ירבדבו םיקידצ ,יןרבתת ןושלבו םידיסח ,םמורתת ברקבו :םישודק .שדקתת Miért ájult el a karlini “Nagy” Áron? Egyszer Ros Hásáná első napján a karlini reb Áron, akit a “nagy” jelzővel illettek, volt az előimádkozó a reggeli ima ezen részében. Azonban, alighogy kimondta azt a szót hogy Hámelech (Uralkodó) - elájult. Később elmondta aggódó híveinek, mi történt: “Amikor a szót kiejtettem, belegondoltam abba amit a Talmud elmond Jochánán ben Zákájjal kapcsolatban (Gitin 56a.). Amikor Jochánán elhagyta az ostromlott Jeruzsálemet és felkereste a római táborban, Vespasianust, a hadvezért, - azt imperátornak (császár) titulálta. Amaz még nem tudta hogy közben Rómában meghalt a császár és a szenátus őt választotta helyébe, és így megrótta Jochánánt, mondván neki hogy halált érdemel, mivel »ha valóban király vagyok, hol voltál eddig, miért nem jöttél?«“. “Amikor mindez végigfutott agyamban, megrémültem” - folytatta reb Áron - “mivel én tudom hogy az Örökkévaló a Király, miért nem jöttem hozzá eddig, miért nem tértem meg tiszta szívből?” Ha reb Áron így érzett, mit mondhatunk mi, egyszerű emberek...?
