Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2011)
Ünnepi törvények és szokások
179 t /׳ Rabbi Slomo Ganzfried: A Sulchán Aruch kivonata nál éppen úgy mint jóm kipur napján valamivel több gyertyafényt gyújtanak a zsinagógában, az előimádkozó felölti a kittéit (fehér halotti könr töst). Éppen úgy, mint a főünnepeken elmondják Lámnácéách zsoltárénekeket és a Mizmor lütodá zsoltárt is mondják, de nem mondják az ünnépi Nismát imát, hanem az Ejn kámochá és a Tóra kivétele előtt Smá Jiszráél írásverseket, mint a főünnepnapokon és a muszáf ima ke dúsáéban a Náricchá sábát és ünnepi kedusá t mondják. 2. A próféták által elrendelt szokás, hogy ezen a napon a /«/ávcsokorba tett füzfaágakon kívül még külön áróvó csomót is veszünk. Mindaz, ami a füzfaágakat a lulávnál alkalmatlanná teszi, alkalmatlanná teszi azokat ebben az árává csomóban is, azért ne vágja le a zsidó a maga szükségletére (amint fentebb a 136:7-ban megírtam), de ha leveleinek akár a nagyobb része is lehullott, még alkalmas akár, ha csak egy levél maradt is az ágon, is alkalmas. Mindamellett a micvateljesítésnek szépsége kívánja, hogy sok levél legyen rajtuk és ágaik hosszúak legyenek. A helyes, szép szokás az, hogy öt szárat vesznek és kötnek a luláv levelekhez. 3. Nem veszik fel együtt a lulávval, hanem mikor a Tááne emunim imaszakaszhoz érnek, leteszik a lulávot meg az etrogot és a hosánát, fűzfaágcsomót veszik kézbe, mert akkor imádkoznak a vízért. A hosánák befejezése után megrázzák és ötször a földhöz verik és ez elegendő akkor is, ha nem hiányzik róla levél. A leverés után ne dobjuk a földre, mert az a micva tárgyának megalázása volna. Jobb félretenni és később abba a kemencébe tenni, amelyben a maccót sütik, ha már egy micvára szolgált, végezzenek vele más micvát is. 4. Smini áceret estéjén várjanak a kidussal, míg egészen este nem lesz és akkor mondjanak a kidus (ünnepet felszentelő) imában Sehechejánu bráchát is, mert ez önmagában önálló ünnep. Nem mondják már a Lésév húszukká áldást sem, mert az esti tefíllában és a kidusban »a nyolcadik a záróünnep e napjának« mondották és ha a Lésév húszukká áldást is mondanák, a kettő ellentmondana egymásnak. 5. A simini aceresz estéjén és utána egész nap még a szukkában étkeznek, de mint éppen írtuk, nem mondják már a szukkára a bráchát. Az étkezés befejezése után elmondják a Jöhi rácon... búcsút a szukkátói. A szukkában való alvást e napon már könnyebben veszik és így is tartja a szokás, bár helyesebb volna, ha ezt is még szigorúbban vennék. 6. A nyolcadik napon rövid idővel estalkonyat előtt bevihetik az edényeket (tárgyakat) a szukkából a házba. De ne szedjék még rendbe nappal, mert úgy tűnnék, mintha egyik ünnepnapról készítenék elő a másíkra.
