Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2011)

Ünnepi törvények és szokások

A zsidó tudományok 152 lajdonában, hogy azt nékik visszaadja és őket kiengesztelje. Ha pedig oly pénz van birtokában, melyről kétséges, hogy jogosan megilleti-é őt vagy nem, tudassa felebarátjával, hogy kész mindjárt jóm kipur után a szent Tóra törvényei szerint ítélkező bíróság elé állni, de vegye is őszintén ma­­gára, hogy aképpen is cselekszik majd, ahogyan a bíróság ítél. Ha nem is vétkezett felebarátja ellen csak szóval, akkor is bocsánatot kell tőle kér­­nie és köteles maga elmenni azt kiengesztelni. Ha ez nehezére esik, avagy ha úgy érzi, hogy közvetítő által sokkal könnyebben elnyerheti bocsánatát, tegye meg közvetítő által. Az az ember pedig, akitől bocsána­­tot kémek, bocsásson meg teljes szívvel, és ne legyen kegyetlen, mert ez nem Izraelnek tulajdonsága, hanem Ezsaué, akire azt mondja az írás (Amosz 1:2.): "haragját megtartja örökre". így mondja a gibeonitákra is, mert nem bocsájtották meg és mert nem engesztelődtek ki (2Sámuel 21:2.): "a gibeoniták nem Izrael fiai közül valók". Ellenkezőleg, Izráel sarjának az a tulajdonsága, hogy nehezen haragszik meg és könnyen ki­­engesztelhető. Ha az ellene vétkező jó és bocsánatát kéri, bocsásson meg neki teljes szívvel és készséges lélekkel, ha bármily sokat és nagyon sér­­tette, ne álljon bosszút és ne tartson haragot. Ellenkezőleg, ha az ellene vétő nem bírja rá magát arra, hogy tőle bocsánatot kérjen, a megbántott ember adjon módot és alkalmat az ellene vétőnek arra, hogy tőle bocsá­­natot kérjen. Aki jóm kipur napján nem tünteti el gyűlöletét, annak imája, - Isten mentse! — nem nyer meghallgatást. Míg mindenkinek, aki túl teszi magát sérelmein, eltüntetik (megbocsájtják) vétkeit. 5. Ha meghalt az az ember, aki ellen vétett, vigyen tíz férfiút és állít­­sa azokat annak sírja mellé és mondja előttük: Vétkeztem Izráel Istene és vétkeztem ezen (héber nevén megnevezi) férfiú ellen, azok pedig azt fe­­lelik: Legyen megbocsájtva néked! Legyen megbocsájtva néked! Legyen megbocsájtva néked! O maga mezítláb menjen a sírhoz, el is kell monda­­nia előttük a vétkét, ha az nem megalázó a halottra. Ha a halott sírja, attól a helytől, hol a vétkező lakik, 3 párszánál (1 párszá = 4 mii, 1 mii = 2000 rőf, összesen tehát 8000 rőfnél) távolabbra fekszik, nem kell személyesen odamennie, hanem megbízottat is küldhet, és ez a megbízott vigyen ma­­gával tíz férfiút, menjen velők az illető sírjához és jelentse ki előttük: íme, én, N. N.-nek megbízottja, nyilvánosan elismerem, hogy nevezett N. N. azért küldött, hogy nevében és helyette bocsánatot kérjek az e sírban nyugvó N. N.-től, amiért védekezett ellene, stb. Aki halála után gyalázott meg valakit nem kell elmennie annak a sírjához, hanem kérjen a halottól bocsánatot ott, ahol meggyalázta. Ha pedig rossz hírét költötte, vegyen magára vezeklő bűnbánatot azért, mert áthágta elődeinek azon átoktilal­­mát, hogy halottnak rossz hírét költeni (és terjeszteni) nem szabad.

Next

/
Thumbnails
Contents