Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2011)
Elul hó
A zsidó tudományok 12 az ember a saját lelke iránt érez, amikor elgondolkodik azon, hogy elkövetett bűnei eredményeképpen a lelke milyen mélyre süllyedt, mennyire lealjasodott - hathatós eszköz az ember számára Istennel való kapcsolatának elmélyítéséhez, mivel a szánalom még a mélyen eltemetett istenszeretetet is képes ״megváltani”, ״visszaszerezni” - vagyis előhozni, újra fellobbantani - amint azt fentebb már kifejtettük.) És mi van azzal, aki megpróbál ugyan belegondolni, milyen mélyre süllyedt a lelke bűnei miatt, mégsem látszik képesnek szánalmat érezni saját lelke iránt? Már maga ez a körülmény is szánalmat kell, hogy ébresszen ebben az emberben, hiszen ezek szerint a lelke olyan állapotba került, mint egy amputált végtag, amelynek meglétét már egyáltalán nem érezzük. A szánalomnak azonban olyan ereje van, hogy amennyiben ez a gondolat végül mégiscsak részvétet ébreszt az illetőben, még lelkének ״amputált tagja” is ״visszakapcsolódik” hozzá. A fellángolás érzésének hosszú távú megtartása Van még egy dolog, amelyet szem előtt kell tartanunk. Még ha valaki meg is vizsgálja cselekedeteit a fentebb ismertetett módon, és rá is talál magában elveszettnek hitt istenszeretetére - a felszínre hozván, hogy megtapasztalja azt, mint cselekedeteinek indítékát -, az ennek eredményeképpen feltáruló isteni nem fogja tartósan körülvenni az illetőt, ha az nem gondoskodik megfelelő környezetről, valamiről, amiben, úgymond, tarthatja azt. Arról is gondoskodni kell, hogy az inspiráció, amelyért az illető olyan keményen megdolgozott, ne váljon szép lassan - visszatérvén a mindennapi élet megszokott kerékvágásába - semmivé. Ez a ״tároló edény”, amely megtartja és megőrzi az emberben az isteni ihletet, nem más, mint maga a Tóra, amint maga is mondja5: ״...megkeresem, akit lelkemből szeretek... Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek szobájába.” A zsidó filozófia magyarázata szerint az ״anyám háza” és a ״szülőmnek szobája” hébér kifejezések az írott Tanra (a Szentírás) és a Szóbeli Tanra (a zsidó tudomány egész korpusza, amely hagyományosan a Szentírásból lett kifejtve) utal. Mindez azért van így, mert a háznak vagy szobának a feladata az, hogy körülvegyen, körülzárjon, hogy tartalmazza — szélesebb illetve leszűkítettebb értelemben - azt, ami benne van, a mi kontextusunkban pedig ezek a kifejezések misztikus utalások arra a módra, ahogyan a tóratanulás és a micvák megtartása maguk is ״edényekként” viselkednek, amelyek minden egyes zsidóban ״tartalmazzák, tárolják” Isten fényét. A 5 Énekek éneke 3:2-4.
