Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2009)
Ros Hásáná - A zsidó újév
41 Ros hásáná: Beszámoló Ros hásáná: Beszámoló Ros Hásáná a pokolban, Auschwitz, 1944 Ahogyan azt a néhai váci rabbi elbeszélte Rabbi Cvi Hirs Meisels, a váci rabbi, a második világháborút követően érkezett Chicagóba, és a közösség egyik legprominensebb és legszeretettebb rabbija lett. Meisels rabbi már a háború előtt és alatt is hírneves rabbi volt Vácon, és azóta is nagyra tartják, mint háláchikus szaktekintélyt. Mivel Magyarországon a deportálások csak 1944-ben kezdődtek el, Meisels rabbi még 1943-ban is kiterjedt levelezést folytatott magyarországi kollégáival egy még a háború előtt megjelent Responzum-kötetében - Binján Cvi - összegyűjtött háláchikus problémákról. Chicagóba megérkezvén, Meisels rabbi összegyűjtötte levelezésének megmentett részét, és 1955-ben kiadta a Mekádsé HáSém című kötetben, amely tartalmazta sok a nácik által meggyilkolt rabbik leveleit is. A kötetnek van egy bevezető része, amely részletesen beszámol számos iszonyatos, Auschwitzban megtörtént esetről, s köztük egy olyan rendkívüli eseménysorról, amely 5705 (1944) Ros Hásánáakor érte el csúcspontját. Szolgáljon az itt fordításban közölt részlet az erő és inspiráció forrásaként, amikor idén, 60 évvel később, a Mennyei ítélőszék elé járulunk. A halál fiai Ros HáSáná előestéjén, 1944-ben, a nácik összeterelték az összes még élő 18 éven aluli fiatalt egy a barakkok mögötti üres területre. Ott felállítottak egy póznát, és arra rászegeztek egy keresztrudat. Az ott őszszegyűjtött mintegy 1600 ifjúnak mind el kellett haladnia a keresztrúd alatt. Azokat, akiknek a feje beleütközött a rúdba, életben hagyták. Azokát pedig, akik túl alacsonyak voltak, gázkamrába küldték. Az alacsonyabb fiúk közül néhányan úgy próbálták meg elérni a rudat, hogy lábujjhegyen mentek át alatta - őket ott helyben agyonverték. A válogatás végeztével körülbelül 1400 fiú maradt ott állva a barakkok mögött, őket azonnal bezárták egy börtönblokkba, hogy másnap este végezzenek velük. Eleimet és vizet nem adtak nekik, és zsidó kápók felügyelete alá helyezték őket. (A nácik a nap folyamán javarészt elkerülték a voltaképpeni tábor területét, és a kápókra bízták a rendfenntartást. Ekkortájt általában
