Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2009)
Ünnepi törvények és szokások
147 Rabbi Slomo Ganzfried: A Sulchán Áruch kivonata amellett óvakodjanak attól, hogy túlzottan bőséges lakomát egyenek, az istenfélelem ragyogjon az arcukon. Tanuljanak, vagy mondjanak Tóraszavakat az asztalnál. Az asztali áldás után ne aludjanak, hanem menjenek a zsinagógába és a mincha (délutáni) imáig mondjanak a közösséggel zsoltárokat. Akinek nagyon fáradtnak érzi magát, az alhat egy keveset, mielőtt a zsinagógába megy. 21. A mincha (délutáni) ima után valamely folyóvízhez mennek, (hogy megemlékezzenek Jicchak áldozatul való megkötése érdeméről, mert az áll a midrásban: Mikor Ábrahám apánk Jicchak fiával annak áldozatul való megkötözésére ment, a sátán folyó alakot öltött, hogy őt akadályozza, és Ábrahám apánk nyakig vízben ment át a folyón és mondotta: "Segíts meg engem Istenem, mert lelkemig hatolt a víz!" Másik oka továbbá, hogy elismerjük aznap magunk fölött uralkodónak a Szentet — dicsértessék! - a királyokat pedig folyó mellett szokás felkenni, mintegy jelzésére annak, hogy (mint a folyó vize) folyjék szüntelen uralma, meg ne szakadjon). Jobb, ha ez a folyó a városon kívül van és halak is vannak benne (emlékére annak, hogy bennünket ezekhez az élő halakhoz hasonlítottak, amint ezeket hálóba fogják, úgy fog bennünket is a Halál és az ítélet hálója, annál inkább gondoljunk tehát bűnbánatos megtérésre. Még más oka, hogy a rossz szem éppenúgy ne kapjon erőt rajtunk, mint a halakon, hanem szaporodjunk és sokasodjunk, miként a halak. Vannak, kik azzal indokolják, hogy a halaknak nincsen szempillájuk, állandóan nyitva a szemük, könyörögjünk mi is Ahhoz odafönn, akinek állandóan nyitva a szeme). Ha nincsen ott olyan folyó, amelyben halak vannak, más folyóhoz vagy kútforráshoz mennek, ahol a "Mi Él kámochá... - Ki olyan hatalmas, mint Te..." írásverseket (Michá 7:18.) mondják, amint azt az imakönyvekben a Táslich imarendjében találjuk. Meg szokták ott a ruha széleit rázni, ami általában intelem arra, hogy az ember gondoljon a vétkeinek a levetésére, mindazonáltal kutassa át és vizsgálja meg útjait, hogy ruhái legyenek fehérek és minden bűntől mentesek. Ha az első nap sábátra esik, a második napon mennek a folyóhoz. 22. Ha azután visszatért a zsinagógába, de még van idő a mááriv (esti) imáig, óvakodjék baráti társaságtól is, hogy e napon - Isten mentse! — üres fecsegés bűnébe ne jusson, hanem foglalkozzék tórával, olvasgassa a zsoltárokat, vagy erkölcsoktató műveket, mert szent e nap a mi Urunknak. 23. Ros hásáná két ünnepnapját egy hosszú napnak tekintik és egy szentséget képeznek (1. fentebb 99:2.). Azért vitás a törvényt szabályozók között az, hogy a második estén a kidusnál, az ünnepi gyertyák meggyújtásánál, vagy a második napon a sófárfúvásnál el kell-e a sehechejánu áldást is mondani, vagy nem, némelyek szerint, mert a két nap egy szentség és az első napon már mondott minderre sehechejánu-t, a második na