Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2009)
Ünnepi törvények és szokások
145 Rabbi Slomo Ganzfried: A Sulchán Áruch kivonata hangok. Amikor a sófarhangok rendje: tökiá, svárim, truá, tökiá, mindegyik tökiának olyan hosszú időt kell igénybe vennie, mint a svárim és a truá hangok ideje együtt, vagyis 18 rövidebb hang idejét. Amikor a sófar hangok rendje: tökia, svárim, tökiá: a tökia hangok mindegyikének annyi ideig kell tartani, amennyi időt a svárim igénybe vesz, vagyis kilenc rövid hangidőt. Ugyanígy a tökiá, truá, tökiá rendjében. A muszáf ima előtt történő fúvósnál a svárim hangokat a truá hangokkal egy lélegzetvétellel kell fújni. Ezért, aki előmondja, a kettőt egyszerre diktálja: svárim-truá. A muszáf ima ismétlése közben történő fúvósoknál két lélegzetvétellel fújja, mégse tartson köztük szünetet, hanem közvetlenül kövessék egymást. Aki előmondja, akkor is együtt, egymásután mondja mindkettőt. 14. Mikor a sófárfúvó a bráchákat mondja, a közönség ne mondja most Isten neve említésénél Báruch Hu uváruch sömo! dicséretet (1. fentebb, 6:8.), hanem hallgassák figyelemmel a bráchákat és minden áldásmondat végén mondják rá áhítattal az ámen-t és tilos ez időtől kezdve mindaddig, míg a muszáf ima közben történő fúvások elhangzottak, beszélni, ezért ne hirdesse a szolga (samesz): "Ima közben illő a hallgatás", ha máskor meg is szokta tenni. 15. A sófárfúvások rendje közben a közönség a Jöhi rácon...-t szokta mondani, mely az ünnepi imakönyvben kinyomtatva látható, de ügyelni kell arra, hogy az abban említett angyal neveket ne mondják ki szájukkal. Sok községben nem is mondják a Jöhi rácon...-t és ez a helyesebb. A lényeg, hogy sófárhangok teljes szívvel való bűnbánatra - megtérésre serkentsenek. Amint azt Maimonidész (rabbi Mose ben Májmon) írta (a bűnbánatos megtérés szabályainak 3:4-ban) és ezek a szavai: Habár a sófár fúvása ros hásáná napján az írás törvénye, rendelete (tehát nem szórul indokolásra) mégis intőjelet is látunk benne, mely azt mondja: Ébredjetek alvók alvásotokból és szendergők serkenjetek fel szendergésetekből, vizsgáljátok meg tetteiteket, térjetek meg bűnbánattal és gondoljatok Teremtőtökre! Azoknak szól ez, akik az idő hiúságaiban elfeledték az örök igazságot és életéveiket hiábavalósággal, üres hiúságban tévelyegve töltik, ami nem használ, nem is ment meg. Tekintsetek magatokra, javítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiket, hagyja el minden egyes közületek a maga gonosz útját és gondolatát, amely nem jó, stb. Ez a szava hozzánk. 16. Mikor az előimádkozó az ámidá ismétlésének az Alénu... imánál a "...váánáchnu korim - és mi térdet hajtunk" szavakat mondja, a közönség vele együtt hajt térdet és hajlik meg, de nem borul arcra csak jóm kipur napján, az Ávodá rendjében. Az előimádkozó is térdet hajt, de neki az ámidá alatt tilos a lábait felvenni a helyükből, ezért az a szokás, hogy kissé távolabb álljon az emelvénytől és így legyen a térdhajlásra helye lábainak az elmozdítása nélkül; akik mellette állnak, segítsék őt a felállásban,
