Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
10. Isten figyelemmel kíséri az emberek tetteit
241 Maimonidész: A tévelygők útmutatója 3. rész 20. fejezet Ellentmondásban van-e Isten változatlanságával az új dolgok megismerése? Tárgy, melyben megállapodtak - az, hogy nem való, miszerint Isten újdonat új tudásban részesült volna, úgy hogy jelenleg tud valamit, amit az előtt nem tudott. Nem való továbbá, hogy - még azok szerint is, akik megengedik a tulaj donitmányokat - sokféle és különböző tudással bír. Ez világosan be lévén bizonyítva, mi, a Tóra híveinek egy csoportja azt állítjuk, hogy egyféle tudással ismeri a többféle tárgyakat, de nem úgy, hogy a tudott tárgyak különfélesége szerint különféle leszen a tudás Istennél is, amint ez minálunk történik. Ugyancsak azt állítjuk, hogy mindezen újonnan keletkezett dolgokat tudta ő még mielőtt lettek volna s nem is szűnt meg azokat tudni, minélfogva nem is keletkezett benne bármily újból való tudás. Mert ama tudása, hogy valami most nem létezik, és egy bizonyos időben létezni fog, s ebben a létben megmarad egy bizonyos időig, aztán ismét nem fog létezni: nem nagyobbodik az ő tudása, ha az illető létre jő amint a reá vonatkozó tudás megelőzőleg meg volt. Nem keletkezett valami új tehát, ami előtte nem volt ismeretes, de igenis az lett, ami az előtt tudva volt, hogy t. i. úgy lesz, amint létre jött. De hát ebből a hitből az következnék, hogy Isten tudása összefügg a nem létezőkkel s hogy felöleli a végtelent. S ezt hisszük is, azt mondván, hogy nem lehetetlen, hogy a tudás tárgyát képezzék a nem létezők, mikről előzőleg tudja, hogy létre jönnek, s mikét képes is létre hozni. Mert csak az, ami egyáltalán nem fog létezni soha, ez Istennél a feltétlen nem lét, s ez nem képezheti tárgyát az ő tudásának, amint a mi tudásunk tárgyát nem képezheti az, ami számunkra létezik. Ami pedig a végtelennek való felölelését illeti, ehhez már kétség fér, s ez a gondolkodók némelyikét arra a mondásra bírta: hogy a tudás a nemmel függ össze némi tekintetben, s kiterjed a nem többi egyedeire is. Ez a nézete valamennyi theologusnak, amire őket az elmélkedők szükségképpen rávezette, Ellenben a philosophusok döntő ítéletképpen mondották ki, hogy a tudás tárgyát nem képezi a nem létező, s hogy a tudás a végtelent nem ölelheti fel, s miután nála nem keletkezik újdonat új tudás, hamis beszéd, hogy tudna valamit az újonnan keletkező dőlgokról, s ennél fogva nem is tud egyébről, mint oly dologról, mely állandó léttel bír. Másoknál ismét más kétség támadt, még azon esetre, ha csak az állandó léttel bíró dőlgokat is ismeri, akkor is tudása sokféle lesz, mert a tudott tárgyak sokfélesége szerint sokféle lesz a tudás is, minden tudott tárgy külön tudást tételezvén föl. Ennél fogva tehát csak saját lényét ismeri. Amit én részemről állítok e tárgyban, az, hogy mindama botlások oka ami tudásunk és az O tudása közötti viszonynak a megállapítása, s tekintetbe vevén minden párt azon tárgyakra, melyeket nekünk tudnunk lehetetlen, azt gondolá, hogy ez szükségképp így van az ő tudására nézve is, vagy legalább is kétséges lett előtte a dolog. S emiatt meg kell dorgálni a philosophusokat még inkább, mint más embereket amennyiben azok bizonyítékkal magyarázták, hogy az Ő lényegében nincs többféleség, s hogy nem bír lényegén kívül levő tulajdonítmánnyal, hanem lényege azonos az ő tudásával, s a tudása azonos az O lényegével, ugyancsak ők azok, akik bizonyítékkal fejtegették, hogy a mi értelmiségünk sokkal korlátoltabb, semhogy mi lényegének valóját úgy felfoghatnák, mint amilyen az, amint azt fejtegettük. Hogyan képzelhetik tehát, hogy az Ő tudását felfogták, lévén ez az 0 tudása nem lényegén kívül valami. Hiszen ez a korlátoltság az Ő lényegével szemben, amennyiben ugyanis a mi értelmiségünk nem elégséges az ő lényegének felfogására, ugyanaz a korlátoltság arra a felfogásra nézve, hogy miképpen tudja O a tárgyakat. Ez a tudás ugyanis nem a mi tudásunk neméből való, hogy avval összehasonlíthatnók, hanem az tökéletesen különböző valami, s valamint lényeg van.
