Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
10. Isten figyelemmel kíséri az emberek tetteit
237 A zsidó tudományok Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám: More növochim: A tévelygők útmutatója A részletekbe menő isteni gondviselés 3. rész 16. fejezet Felette nagy eretnekséggel szóltak a filozófusok Istennek minden kívüle létezőre vonatkozó tudásáról, s oly botlást követtek el, melyből sem ők, sem azok, kik e nézetben nyomdokaikat követték fel sem emelkedtek. Én pedig tudtukra adom a kételyeket, melyek őket az ilyen eretnekségre vezették, nem különben törvénytanunk véleményét e tárgyban, valamint hogy miképpen cllenzük mi rossz és elvetendő nézeteiket Isten tudása tárgyában. Ami őket nagyrészt erre rávitte és vezette mindjárt elejétől fogva, az az emberek viszonyaiban első látszatra feltűnő rendszertelenség, mert míg némely erényes embernek az élete rossz és fájdalommal telt, más emberek rosszak lévén szerencsés és kellemes életet élnek. S ez vitte őket arra a megkülönböztetésre, melyet hallani fogsz. T. i. nem lehet más, mint egy a kettő közül, vagy nem tud Isten mit sem ez egyes dolgokból, s nem bír róluk felfogással, vagy pedig bír róluk felfogással és tudomással. S ez a megkülönböztetés szükségszerű. Azt mondják erre, ha felfogással és tudomással bír róluk, akkor egyiket a három közül meg kell engedni: vagy hogy ő intézi és rendezi a legjobban, a legtökéletesebben és legteljegebben, vagy hogy ő képtelen arra, hogy azokát rendezné, nem bírván felettük hatalommal, vagy végre hogy bír ugyan tudomással és hatalommal, hogy rendezze és intézze a legjobb rend és mód szerint, de csakhogy ő abban hagyja, vagy azért hogy odáig hagyja őket süllyedni, míg megvetés tárgyaivá és értéktelenekké válnak, vagy pedig féltékenység okából, amint embereket találhatni, akiknek módjukban van, valakin jót tenni, tudván, hogy ennek szüksége van arra, hogy jótéteményükben részesüljön, csakhogy ők rossz természetük, gonoszságuk és irigységük következtében, mellyel e tárgyban ellene viseltetnek, nem teszik meg. S ez a megkülönböztetés is szükségszerű és igaz, mert mind az, aki ismerettel bír valamely dologról, vagy gondja lesz rá, hogy azt intézze, vagy abban hogyja azt, amint az ember abban hagyja például házában a macskák, vagy ezeknél még értéktelenebb tárgyának gondját viselni, amire pedig figyelemmel van, avval szemben vagy képtelen, vagy erőtlen, ha az akarata meg volna is, hogy azt intézze. S miután e megkülönböztetést megtették volt, döntő erővel bíró ítéletképpen kimondották, hogy e háromféle megkülönböztetés közül, melyek szükségképpeni hatállyal bírnak arra nézve, akinek, bármiről tudomása van, kettő lehetetlen Istenre való tekintettel, t. i. hogy vagy nem képes, vagy pedig képes, de nem vet rá ügyet, mert ez rossz tulajdonság vagy képtelenség számba menne. Távol Istentől mindkettő. Tehát e megkülönböztetésekből nem maradt csak az, hogy egyáltalában nem tud semmit mindezen dolgokról, vagy pedig tudomással bír róluk, s azokat a legjobb rend szerint intézi. De miután mi rendszerteleneknek, szabályelleneseknek és - miként azoknak lenniük kellene - egymásból nem következőknek találjuk, ebből az a tanulság, hogy semmmi szín alatt nem tud róluk mit is. Ez az ami őket erre a nagy eretnekségre rá vitte. Mindazt, amit az ő megkülöinböztetéseikről felhoztam, utal
