Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
9. A Tóra örökérvényű
229 Maimonidész: A Tóra alapjainak szabályai A próféta ״hatásköre״ 2. §. Ha ez így van, akkor hogy értsük a Tórának azt a mondatát40\ mely szerint: ״Prófétát támasztok majd nekik testvéreik közül, mint te vagy, [és adom igéimet szájába, hogy elmondja]...”? [Az a próféta] nem azért jön majd, hogy [új] hitet alapítson, hanem hogy megparancsolja a népnek, hogy [teljesítsék] a Tóra rendelkezéseit, és figyelmeztessék őket áthágásuk tilalmára, mint az utolsó próféta [Máláchi] hirdette408 409: ״Emlékezzetek Mózesnek, az én szolgámnak tanáról.” Ezek szerint, ha egy próféta megparancsolja nekünk, hogy tegyünk valamit [amit nem ír elő és nem is tilt a Tóra] Például: ״Menjetek el erre és erre a helyre!”; ״Ne menjetek oda!”; ״Indítsatok ma háborút!”, vagy ״Tegyétek ezt és ezt!”, ״Építsetek falat”, vagy ״Ne építsetek!” [Ilyen esetekben] micva meghallgatni őket. Aki megszegi az utasításait, méltó rá, hogy az Örökkévaló keze által haljon: ״És lészen a férfi, aki nem hallgat szavaimra, melyeket elmond nevemben - én majd számon kérem tőle”4"1. 3. §. Ugyanígy méltó rá, hogy az Örökkévaló keze által haljon az a próféta, aki megszegi a saját prófétai utasításait, vagy aki tartózkodik a prófétálásról, mert rá is vonatkozik, hogy ״Én majd számon kérem tőle.” Ha egy próféta - aki már bizonyította próféta mivoltát - arra utasít minket, hogy rövidebb időre szedjük meg a Tóra egy vagy több micváját, akár könnyebb, akár súlyosabb természetűek, kötelességünk meghallgatni őt. A korai nemzedékek Bölcsei a szóbeli hagyomány részeként tanították, hogy ha egy próféta azt mondja nektek, hogy szegjétek meg a Tóra parancsait, mint Elijáhu tette a Kármel-hegyen, hallgassátok meg mindezen dolgokat, csak azokat ne, amelyek hamis istenek imádására buzdítanak. Mindez [természetesen] csak akkor érvényes, ha utasításai átmeneti jellegűek. Elijáhu például a Kármel-hegyen [a Templom területén] kívül ajánlott fel áldozatot, annak ellenére, hogy ilyen [szolgálatra] Jeruzsálem választatott, és aki [a Templom területén] kívül áldoz, az égi halálbüntetéssel lesz sújtva. Mivel ő már [elismert] próféta volt, ezért meghallgatása micvának minősült, és a ״hallgassátok meg” parancsolat ilyen körülmények között érvényes. Ha megkérdezték volna Elijáhut: Hogyan szeghetnénk meg azt a tórái parancsoktot411, mely szerint ״Óvakodjál, nehogy bemutasd égő áldozataidat minden helyen, melyet látsz”, akkor azt felelte volna nekik: Nem lett kimondva a halálbüntetés arra, aki [a Templom területén] kívül mutat be áldozatot, - miként Mózes mondotta - csakis arra, aki örökké így cselekszik. Én azonban ma az Örökkévaló parancsára mutatok be áldozatol [a Templomon] kívül, azért, hogy megcáfoljam Baál prófétáit. Hasonló módon: ha bármely [más] próféta arra utasít minket, hogy meghatározott ideig szegjünk meg egy bizonyos micvát, akkor kötelességünk meghallgatni őt. Ha viszont azt mondja, hogy a micva mindörökre semmis, akkor megfojtás általi kivégzés jár neki, mert a Tóra megmondotta nekünk: ״örökre a mieink és gyermekeinké”. 408 5Mózes 18:18. 409 Máláchi 3:22. 4105Mózes 18:19. 411 5Mózes 12:13.
