Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
6. A prófécia létezése
181 Maimonidész: A tévelygők útmutatója 2. rész 46. fejezet Az álom és a látomás a próféciában Egy embernél következtethetni a nem valamennyi egyedeire, s tudva lesz aztán, hogy annak minden egyes tagja ilyen formával bír. S amit e fejezetben célul tűztem ki, az, hogy megállapítsam, miszerint a próféták elbeszéléseinek valamely formájából kővetkeztetést vonhatsz valamennyi e nemhez tartozó elbeszélésekre. S ez előzetes megjegyzés után tudni fogod, hogy valamint mikor az embernek álomban úgy tetszik, hogy valamely országba ment, legott megnősült, egy bizonyos időn át ott maradt, ahol fia született. Itt kinek ilyen vagy olyan nevet adott, s helyzete s viszonyai így vagy úgy voltak: hasonlóképpen a próféták képletei, úgy azok, amelyek látszanak, mint azok, melyek a prófétai látomásban tettben nyernek kifejezést (amennyiben a képlet t. i. szűkségessé teszi a tettet) nem különben a dolgok, melyeket a próféta véghez visz, és az időszakok, melyek képletileg fölemlíttetnek az egyes cselekedetek és az egyik helyről a másikra való rándulások között, mind a prófétai látomásban megy végbe, de nem az érzékek által észlelt valódi tények. Egy némelyekről közülük határozottan tétetik említés a prófétai könyvekben. Mert miután tudva van, hogy mindaz prófétai látomás, nem szükséges ismételve említeni a képlet egyes részeinél, hogy ez prófétai látomásban ment végbe; így mikor a próféta mondja: ״És az Örökkévaló szóla hozzám” nem szükséges magyarázni, hogy ez álomban történt, a köznép ugyan azt gondolja, hogy azon cselekedetek, hely változások, kérdések és feleletek, mind érzéki észleletek, nem pedig prófétai látomás közben mentek végbe. Példát hozok fel, melyhez senki részéről kétség nem fér, s hozzátoldok még valamit, ami e nemből való, s e kevésből következtetést vonhatsz arra, amit nem hozok fel. Ami világos és kétségkívül való, az Ezékiel eme mondása:283 ״Én a házamban ültem, és Jehuda vénei előttem ültek vala s. a. t. És feiernde engem szélvész föld és ég közzé és elvive engem Jeruzsálembe isteni látomásokban”. Éppúgy mikor mondja:284 ״Felállottam, és kimentem a völgybe”, ez is isteni látomások közben volt, amint Ábrahámról mondva van:285 ״És kihozta őt az utcára”, ami látomás közben történt286... Ez úgy van, mint midőn az mondatik Ábrahám esetében:287 ״És az Örökkévalónak szava volt Ábrahámhoz a látomásban, mondván”, s ugyanazon prófétai látomásban mondatik:288 ״És kivitte őt az utcára, és szóla tekints az ég felé, és számláld meg a csillagokat”; világos, hogy ez prófétai látomásban volt. Úgy tetszett neki, mintha ki lett volna vezetve a helyből, ahol volt, úgy hogy az eget látta, mire aztán mondva lett neki: ״Számláld meg a csillagokat”. Ilyen az elbeszélés, amint látod... s ez oly valami, melyhez kétség nem fér, s mely szem elől nem tévesztetik, csupán olyan által, aki a lehetségest a lehetetlennel összezavarja. S amit felhoztam, abból következtetést vonhatsz arra, amit fel nem hoztam. Mind egy nemből való, egy módszer alá tartozó, mind prófétai látomás. S valahányszor az mondatik ama látomásban, hogy ő úgy tett vagy halott, vagy kiment vagy bement, vagy szólott, vagy hozzá intéztetett a szó, vagy állt, vagy ült, vagy fölment vagy lement vagy 3. Jechezkél 8:1., Uo. 3:23. 1 Mózes 15:5. Uo. 1. 1 Mózes 15:1. Uo. 5. 283 284 285 286 287 288
