Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
6. A prófécia létezése
6. A prófécia létezése 166 Az isteni rend így nagyapától az unokáig összefüggő láncolatot alkotott. Ábrahám Ébernek volt választottja és tanítványa, ezért hébernek is nevezik. Éber Sém választottja volt, Sém pedig Noé választottja. Ezért örökölte ő a mérsékelt klímákat, közepükön és középpontjukban Kánaánnal, a próféták földjével. Jáfet Észak felé vonult, Chám pedig Dél felé. Összes fiai közül Ábrahám választottja Izsák volt. Ő eltávolította minden fiát erről a földről, hogy ez csakis Izsáké legyen. Izsák választottja Jákob volt. Testvérét, Ézsaut eltávolították, mert ez a föld csakis Jákobot illette meg. Jákob fiai mind kiválasz־ tottak voltak, méltóak az isteni rendre. Övék lett az a hely, amit az isteni rend jellemzett. Ez a kezdete annak, hogy az isteni rend a közösségbe költözött, miután addig csakis egyedekben lakozott. Eztán kezdte Isten megőrizni, növelni és nevelni őket Egyiptomban, amint egy jó gyökerű fát, amely addig növekszik, míg tökéletes gyümölcsöt nem hoz, hasonlót az első gyümölcshöz, amelyből ültették. Ezen itt Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, Józsefet és testvéreit értem. A gyümölcs később Mózest, Áront, Mirjamot hozta, hasonlóképp Besalelt, Ahaliabot, a törzsek főnökeit, hasonlóképp a hetven öreget, akik méltók voltak a prófétaságra, folytatva Josuával, Kálebbel, Churral és sok mással. Akkoriban megérdemelték az isteni gondviselést és azt, hogy megjelenjen nekik a fény. Még ha voltak is köztük gyűlöletes megátalkodottak, akkor is föltétlenül kiválasztottak voltak abban az értelemben, hogy ők velük született természetük szerint voltak kiválasztottak és kiválasztottakat nemzettek. A megátalkodott apát is megőrizte az, hogy keveredett a kiválasztottakkal, akik megjelenhettek fiában vagy unokájában, bárhogyan is tisztult meg a magja. Ezt már mondtuk Teráchal és másokkal kapcsolatban, akik nem álltak ugyan az isteni rend befolyása alatt, de természetükben volt, hogy kiválasztottakat hozzanak létre. Ez nem volt meg a Chámtól vagy Jáfettöl leszármazottak egyikének a természetében sem. Ugyanezt látjuk a természeti lények esetében is. Hány ember nem hasonlít egyálta- Ián szüleire, de hasonlít a nagyapjára! Kétség sincs afelől, hogy ugyanaz a természet és hasonlóság megvan elrejtve az apában, még ha érzékeink számára nem is jelenik meg! Ébernek a természete is így rejtőzött gyermekeiben, míg meg nem jelent Ábrahámban. A betérés 115. A rabbi mondta: ...Mi nem teszünk magunkkal egyenlővé mindenkit, aki puszta szavával fölveszi hitünket. Mindenki, aki elénk jön, hogy betérjen, először ismertétjük vele a parancsolatokat, amelyeket meg meg kell tartania, beleértve azokat is, amelyek nagy fáradsággal járnak. Mint például a tisztaságot, a tudást és a körülmetélkedést illetően, [elvárjuk] a tetteket a törvény betartását illetően, azaz röviden: úgy éljen, mint mi. A körülmetélkedés föltételei és okai közé tartozik az, hogy mindig emlékezzen: az isteni jel, amit Isten írt elő a legnagyobb vágy szervévei kapcsolatban, hogy az legyőzessék és ne kénye-kedve szerint viselkedjen, hanem ahogyan kell: azaz ott adjon magot, ahol kell és amikor kell. így lehet csak az, aminek lennie kell: nemes, isteni rendet befogadó mag. Aki ezt az utat követi, az maga is és utódja is megkapja az őt megillető részt Isten közelségéből,.. 2. értékezés A Szentföld 9. A Kazár mondta: Amit mondtál: 'Isten népéről', az érthető számomra, de azt nehéz fölfognom, hogy mit jelent 'Isten földje'.
