Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
6. A prófécia létezése
6. A prófécia létezése 164 értesíti az embereket, hogy meg fogja változtatni. [A változtatást] azért hajtja végre, hogy [általa] prófétájának higgyenek, ám ok nélkül semmiképp nem változtatja meg egyetlen dolog lényegét sem. S ha azt gondolnánk, [hogy ok nélkül is megváltoztathatja a dolgok lényegét,] úgy megdőlne a valóságos dolgok !állandóságába] vetett hitünk. Ekképpen ha valamelyikünk hazatérne a családjához, nem lenne biztos azt illetően, hogy a Bölcs nem változtatta-e meg az [otthoni] szubsztanciákat, s úgy találja-e őket, ahogyan otthagyta. Ugyanez vonatkozik arra is, ha valaki egy másik emberre vonatkozóan tanúskodik, vagy ügyében ítéletet hoz. Ezért szilárd meggyőződéssel kell rendelkeznünk azt illetően, hogy a létezők megőrzik állapotukat, s Urunk csak úgy változtatja meg őket, ha előtte ezt közölte. Majd azt mondom: Nem lenne bölcs [dolog], ha az emberekhez küldött [isteni] küldöttek angyalok lennének, mivel az emberek nem ismerik az angyalok képességeinek mértékét azt illetően, hogy mit tehetnek meg, és mit nem. S ha ők mutatnának az embereknek csodás jeleket és csodatetteket, [az emberek] úgy vélnék, hogy az összes angyalnak ilyen a természete, s nem adnának hitelt annak, hogy az a jel a Teremtőtől való. A küldöttek vonatkozásában viszont - akik annak ellenére, hogy ugyanolyan emberek, mint mi, ám olyan dolgot tesznek, amire mi képtelenek vagyunk, s ami nem lehet más, csak a Teremtő cselekedete - bizonyosnak tekinthető, hogy küldetésük által |a Teremtő] szavait [közvetítik], S azt is mondom: Ezen okból [Isten] egyenlővé tette [126] az [isteni] küldötteket és a többi embert a halál tekintetében, nehogy az emberek úgy vélekedhessenek, hogy ezen [küldöttek számára] amiképpen lehetséges az, hogy örökké éljenek - a többi emberrel ellentétben -, éppúgy lehetséges az is, hogy a csodákat végrehajtsák, a többi embérrel ellentétben. Ugyanezen okból nem mentette fel [Isten a küldötteket] az evés, az ivás és a házasság alól, hogy ne merüljön fel kétség csodás jeleikkel kapcsolatban, s ne gondolják azt az emberek, hogy ez a tartózkodás a tennészetükből adódik, s amint ez lehetséges számukra, éppúgy lehetséges a csodás jelek [bemutatása] is. Ekképp [Isten] nem biztosította számukra az állandó jó egészséget, sem a nagy vagyont, sem az utódokát, sem a védettséget az őket támadó gonosz ellen, akár verésről, akár szidalmazásról, akár gyilkosságról legyen szó, mert ha így tett volna, az emberek ezt annak tudhatták volna be, hogy [a küldöttek] szervezetében van valami olyan sajátosság, amely a többi ember adottságait meghaladja, s így azt mondhatnák: Amint [a küldöttek] e szorongattatásból szükségszerűen megszabadultak, éppúgy szükségszerűen képesek arra, amire mi képtelenek vagyunk. Azt mondom tehát: Bár | Isten] bölcsessége minden törvényt felülmúl, [Isten] azért hagyta [küldötteit] minden tekintetben hasonló helyzetben, mint a többi embert, s azért választotta külön őket a többiektől azáltal, hogy olyan dolgokra tette őket képessé, amelyre a többi ember képtelen, hogy [a küldöttnek adományozott] jelét hitelesítse, és kinyilatkoztatását megszilárdítsa. S azt [is] mondom: Ugyanez volt az oka annak is, hogy [Isten] nem tette számukra lehetővé, hogy állandóan csodákat tegyenek, vagy állandóan a jövőbe lássanak, hogy az egyszerű emberek ne gondolják, hogy [a küldötteknek] van valami sajátosságuk, amely mindezt előidézi. [Isten] csak ritkán adott lehetőséget a csodás jelek bemutatására, s csak néha engedte meg a jövőbe látást. Hisz ezáltal nyilvánvalóvá válik az, hogy [e képesség] a Teremtőtől származik, nem önmaguktól...
