Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
6. A prófécia létezése
6. A prófécia létezése 162 indult Jóna, és elment Ninivébe, az Örökkévaló szava szerint. Ninive igencsak nagy város volt, útjai három napi járó utat tettek ki. 4. Jóna bement a városba és egy napi járó utat tett meg, ezt kiáltozva: ״Még negyven nap és Ninive elpusztul!” 5. Ninive lakosai pedig hittek Istenben, böjtöt hirdettek, és apraja-nagyja zsákot öltött. 6. Mikor a dolog eljutott Ninive királyához, az felkelt trónjáról, levetette palástját, zsákba öltözött és hamuba ült. 7. A király és főemberei nevében kikiáltották és kihirdették Ninivében a következőt: ״Ember és barom, szarvasmarha és juh semmit se ízleljen, ne legeljenek, vizet se igyanak, 8, zsákba öltözzön ember és állat és teljes erejével Istenhez kiáltson, mindenki térjen el gonosz viselkedésétől és erőszakos tetteitől! 9. Ki tudja, talán meggondolja Isten, s elhárul felőlünk lángoló haragja, és nem pusztulunk el.” 10. Isten pedig látta, mit tettek, hogy abbahagyták gonosz viselkedésüket, s így meggondolta Isten a veszedelmet, amit rájuk akart hozni, és nem tett úgy. 4. fejezet Jóna panasza 1. Ez nagyon rosszul esett Jónának, és bosszantotta őt. 2. így imádkozott az Örökkévalóhoz: ״Kérdelek, Örökkévaló - hát nem ezt mondtam magamban, mikor még országomban voltam, és nem azért szöktem előled Társisba, mert fadtam hogy Te könyörületes és irgalmas, hosszan tűrő és nagy kegyelmű Isten vagy, aki meggondolja a szerencsétlenséget? 3. Most pedig, Örökkévaló, vedd el, kérlek, életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem. 4. Erre azt mondta az Örökkévaló: ״Hát méltán bosszantott ez téged?” 5. Jóna pedig kiment a városból, leült a várostól keletre, kunyhót készített magának, és annak árnyékában ült, hogy lássa, mi történik a városban. 6. Az Örökkévaló Isten meg odarendelt egy ricinusfát, ami Jóna fölé nőtt, hogy árnyék legyen a feje fölött és így megszabaduljon a veszedelemtől. Örült is Jóna nagyon a ricinusfának. Isten intése 7. De másnap hajnalban odarendelt Isten egy férget, hogy megszúrja a ricinusfát, és az elszáradjon. 8. Mikor pedig a nap felkelt, Isten tikkasztó keleti szelet bocsátott oda, és Jóna napszúrást kapott, ájuldozott és halálát kívánta, mondván: jobb meghalnőm, mint élnem! 9. Akkor így szólt Isten Jónához: ״Méltán haragszol e a ricinusfa miatt?” Az meg azt felelte: ״Bizony halálosan haragszom!” 10. Az Örökkévaló ezt mondta: ״Te sajnálod a ricinusfát, amin nem fáradoztál és amit nem te növesztettél, mely egy éj alatt keletkezett, s egy éj alatt elpusztult - 11. hát én ne sajnálnám Ninivét, ezt a nagy várost, melyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, aki nem tud különbséget tenni a jobb és a balkeze között, és még sok barom?”