Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)

6. A prófécia létezése

6. A prófécia létezése 162 indult Jóna, és elment Ninivébe, az Örökkévaló szava szerint. Ninive igencsak nagy város volt, útjai három napi járó utat tettek ki. 4. Jóna bement a városba és egy napi járó utat tett meg, ezt kiáltozva: ״Még negyven nap és Ninive elpusztul!” 5. Ninive lakosai pedig hittek Istenben, böjtöt hirdettek, és apraja-nagyja zsákot öl­­tött. 6. Mikor a dolog eljutott Ninive királyához, az felkelt trónjáról, levetette palástját, zsákba öltözött és hamuba ült. 7. A király és főemberei nevében kikiáltották és kihirdet­­ték Ninivében a következőt: ״Ember és barom, szarvasmarha és juh semmit se ízleljen, ne legeljenek, vizet se igyanak, 8, zsákba öltözzön ember és állat és teljes erejével Is­­tenhez kiáltson, mindenki térjen el gonosz viselkedésétől és erőszakos tetteitől! 9. Ki tudja, talán meggondolja Isten, s elhárul felőlünk lángoló haragja, és nem pusztulunk el.” 10. Isten pedig látta, mit tettek, hogy abbahagyták gonosz viselkedésüket, s így meggondolta Isten a veszedelmet, amit rájuk akart hozni, és nem tett úgy. 4. fejezet Jóna panasza 1. Ez nagyon rosszul esett Jónának, és bosszantotta őt. 2. így imádkozott az Örök­­kévalóhoz: ״Kérdelek, Örökkévaló - hát nem ezt mondtam magamban, mikor még or­­szágomban voltam, és nem azért szöktem előled Társisba, mert fadtam hogy Te könyö­­rületes és irgalmas, hosszan tűrő és nagy kegyelmű Isten vagy, aki meggondolja a sze­­rencsétlenséget? 3. Most pedig, Örökkévaló, vedd el, kérlek, életemet, mert jobb meg­­halnom, mint élnem. 4. Erre azt mondta az Örökkévaló: ״Hát méltán bosszantott ez té­­ged?” 5. Jóna pedig kiment a városból, leült a várostól keletre, kunyhót készített magá­­nak, és annak árnyékában ült, hogy lássa, mi történik a városban. 6. Az Örökkévaló Is­­ten meg odarendelt egy ricinusfát, ami Jóna fölé nőtt, hogy árnyék legyen a feje fölött és így megszabaduljon a veszedelemtől. Örült is Jóna nagyon a ricinusfának. Isten intése 7. De másnap hajnalban odarendelt Isten egy férget, hogy megszúrja a ricinusfát, és az elszáradjon. 8. Mikor pedig a nap felkelt, Isten tikkasztó keleti szelet bocsátott oda, és Jóna napszúrást kapott, ájuldozott és halálát kívánta, mondván: jobb meghal­­nőm, mint élnem! 9. Akkor így szólt Isten Jónához: ״Méltán haragszol e a ricinusfa miatt?” Az meg azt felelte: ״Bizony halálosan haragszom!” 10. Az Örökkévaló ezt mondta: ״Te sajnálod a ricinusfát, amin nem fáradoztál és amit nem te növesztettél, mely egy éj alatt keletke­­zett, s egy éj alatt elpusztult - 11. hát én ne sajnálnám Ninivét, ezt a nagy várost, mely­­ben több mint tizenkétszer tízezer ember van, aki nem tud különbséget tenni a jobb és a balkeze között, és még sok barom?”

Next

/
Thumbnails
Contents