Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
11. Jutalom és büntetés 278 kebelében valamit az állatokra vonatkozó jutalomról, valamint hogy a talmud bölcsei sem tesznek erről említést, hanem a későbbi Gaonok közül egynémelyek hallván erről a Motazáloktól, megtetszett nekik, s hittek benne. Amit pedig én hiszek e sarkalatos elv tekintetében, t. i. az isteni gondviselésre vonatkozólag, azt elő fogom neked adni, de nem támaszkodom e hitben, melyet ismertetni fogok, arra, amire bizonyíték vezetett rá, de igen is támaszkodom arra, ami világos előttem, hogy azt Isten tana és a prófétákkönyvei célozzák. S ez a nézet, melyet én a magaménak vallók, kevésbé észellenes dolgokat tartalmaz, mint az előző nézetek, s sokkal közelebb áll a józan felfogáshoz. Én ugyanis azt hiszem, hogy az isteni gondviselés meg van ez alantas világban, már t. i. a hold sphaerája alatt, csupán az emberi nem egyedeire vonatkozólag, és hogy csupán ez a nem az, melyben egyedeinek viszonyai, s mindaz, ami jó vagy rossz őket éri, az érdem folyománya, amint mondatott:490 "Mert minden utai - igazság". Ami pedig a többi állatokat, s annál inkább a növényeket, s más egyebeket illeti, ezekre nézve az én nézetem azonos Aristoteles nézetével. Egyáltalán véve nem hiszem, hogy ez a levél a gondviselés következtében hullott le, vagy hogy ez a pók megemésztette ezt a legyet Isten rendeléséből, s pillanatnyi egyéni akaratából, valamint azt sem, hogy ez a nyál, melyet Zeid kiköpött, addig mozgott, míg erre a szúnyogra esett egy bizonyos helyen, és megölte - Isten rendeléséből,továbbá azt sem, hogy ez a hal elragadta és elnyelte volna ezt a férget a víz felületéről Isten egyéni akaratából, de -szerintem - mindez igenis puszta véletlenből történt, amint Aristoteles gondolja. Azonban az én nézetem, s aszerint, ahogy én nézem a dolgot, az isteni gondviselés az isteni kifolyást követi, s ez a nem, a mellyel összekötődik az az értelmi kifolyás, úgy hogy az értelmi lénnyé válik, s nyilvánvalóvá lesz előtte, mind az a mi megnyilatkozik az értelmi lény előtt azaz, amely részesül az isteni gondviselésben, s ez mérlegeli meg összes cselekedeteit jutalom vagy büntetés tekintetében. Bizonyára, ha a hajó s a benne levők elmerülése s a tetőnek a házban levőkre összeomlása véletlenül is történt, amint említi, de az embereknek, a hajóra szállása s másoknak a házban tartózkodása - nézetünk szerint - már nem véletlenbői, hanem Isten akaratából történt, még az ő ítéletéből folyó érdem szerint, melynek szabályait megtudni nem elegendő a mi értelmiségünk. Ami pedig e hitre vezetett engém, az, hogy egyáltalán nem találtam sehol a próféták könyveiben, hogy Isten gond viselése az állatok valamelyik egyedére terjednék, kivévén az embert. Sőt a próféták csodálkoznak rajta, hogy az isteni gondviselés kiterjednék az emberre, lévén ez, s még inkább az állat, sokkal jelentéktelenebb, semhogy gondot fordítana rájuk. így mondatik:491 "Mi az ember, hogy tudomást venne róla"; "mi a halandó, hogy róla megemlékéznél".492 Azonban találtatnak szent írási helyek, melyekből kifejezetten kitűnik, hogy a gondviselés kiterjed valamennyi emberre s számba veszi összes cselekedeteiket, így midőn az mondatik:493 ״Ő az, aki valamennyinek a szíveit alakítja, s figyel összes cselekedeteikre"; továbbá: Te vagy az, akinek szemei nyitvák az emberek összes utaival szemben, hogy mindenkinek adj utai szerint494. Hasonlóképpen mondatik:495 Mert az ő szemei az ember utaira irányítvák, és minden lépteire ügyel". A Tóra is említi az emberekre vonatkozó gondviselést és cselekedeteik tekintetbe vételét, amidőn az monda490 5Mózes 32:4. 491 Zsoltárok 94:3. 492 Uo. 8:5. 493 Uo. 33:15. 494 Jeremiás 32:10. 495 Jób 34:21
